Kedves Sándor! A 70 hét számításával kapcsolatban szeretnék kérdezni. A 62 hét hogy jön össze évszám szerint.Jeruzsálem újraépítésétől i.e 395, a keresztre feszítésig 33, 428 év telt el, és az nem egyenlő a 62 héttel, vagy is 434 évvel. Hogy is van ez? Várom válaszodat. Áldjon meg téged az Úr. Sok szeretettel: Mika László

Kedves Roland! Isten minden templomban jelen van. Nem templom váltásra van szükség. Ugyanis minden templomban ugyanazzal a problémával kell szembe nézni. Nehéz rátalálni az Istenre a liturgiák, a szokások, a hagyományok, a képek, a bálvány szobrok, és az idegen tekintetek között. Amikor Jézus a Samáriai asszonnyal beszélget, akkor világossá teszi, hogy az igazi imádók bárhol imádhatják Istent. Amikor azonban arról beszél Jézus, hogy hogyan hallgattatnak meg a kéréseink, akkor pedig azt tanítja meg, hogy ha ketten vagy hárman egy akaraton…. Nos ez a két szempont legyen a szemed előtt (és a teljes írás) amikor azon gondolkodsz, hogy mit kell tenni. Felekezet váltással semmit sem lehet megoldani. A megoldást Jézustól akkor tudjuk meg, ha elolvassuk a Nikodémussal való találkozásnál adott tanácsait. Az pedig így szól: „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Jn 3:5. A megoldás Jézus szájából hangzik. Vagyis: A bemerítkezés elkerülhetetlen, és a Szent Szellemben való bemerítkezés úgyszintén elkerülhetetlen. Vízkeresztség, és Szent Szellem keresztség. Ez a megoldás, és nem a templom csere. Keresd ezeket a lehetőségeket. Keresd az Istent. Keresd azt a megoldást, amit Nikodémusnak javasolt Jézus. Ebben a témában előadás készül, - ha az Úr is akarja és élünk - és két hónapon belül tervezem közkincsé tenni. Témája a templomok (és az Új Jeruzsálem) lesznek. Tisztelettel: Berkes Sándor

Kedves Zsolt! A jelenések 1:1 –ben okozhat félre értést a „megjelenté” kifejezés, mert a mai szóhasználatban ez a felettes hatalomnak való számot adást is jelentheti. Segít azonban eligazodni bennünket a szöveg kontextus. A vers első szakasza ugyanis elárulja az alárendeltségi viszonyokat is, és azt is, hogy ki kicsoda. Semmi hiba az Új fordítású szövegben azzal, hogy az „eszémanen” szó „kijelentésnek” van for-dítva. Egészen addig rendben van, amíg a teológus tudja kezelni a szöveget. A Károli fordításban azonban „megjelenté” -nek van fordítva és sokkal közelebb van a prófétikus dáma - megjelenítés - felismertető szavához. Ráadásul ha megnézzük a Csia Lajos féle fordítást is, amely már teljesen világosan eligazít minden képzett teológust abban, hogy a „jelképekbe öltöztetett” szintén nagyon helyes fordítást alkalmazta. A „jelképekbe öltöztetett” kifejezés egészen közel visz bennünket a Károli fordítás „megjelenté” szavához. A „megjelenté” ugyanis nem annyira a „jelentést ad” kifejezéssel azonos. Sokkal inkább a meg jelenítéshez van közel. Vagyis a jövő prófétikus eseményeit, s ez esetben drámai eseményeit a „jelen”-be helyezi, és úgy mutatja be, jeleníti meg. Ez történik a történelmi dráma színpadi bemutatásánál is. A múltban történt eseményeket a jelenbe helyezi, vagyis megjelenti, megjeleníti. Ezért beszélhetünk a Jelenések könyve azon szakaszainál prófétikus drámáról. A kettő közötti különbség azt is elárulja, hogy a történelmi dráma a drámaíró történész tollából, szellemi tárházából fakad, míg a prófétikus dráma sohasem keletkezhet emberi erőfeszítések árán. Azt csak az tudhatja, aki a múltat, jelent és a jövőt egyaránt ismeri, vagyis maga Isten. Ő a jövő drámai eseményeit ismeri és megjelenti, helyesebben meg jeleníti, vagyis a jelenbe helyezve jelenést ad, jelenést, jelenetet láttat a prófétával. Tisztelettel: Berkes Sándor

Kedves Sándor! Köszönöm szépen a segítségedet a testvéreim és a magam nevében. Isten áldjon! Üdv. :Siklósi JÓzsef 😉