Kedves Zsolt! A jelenések 1:1 –ben okozhat félre értést a „megjelenté” kifejezés, mert a mai szóhasználatban ez a felettes hatalomnak való számot adást is jelentheti. Segít azonban eligazodni bennünket a szöveg kontextus. A vers első szakasza ugyanis elárulja az alárendeltségi viszonyokat is, és azt is, hogy ki kicsoda. Semmi hiba az Új fordítású szövegben azzal, hogy az „eszémanen” szó „kijelentésnek” van for-dítva. Egészen addig rendben van, amíg a teológus tudja kezelni a szöveget. A Károli fordításban azonban „megjelenté” -nek van fordítva és sokkal közelebb van a prófétikus dáma - megjelenítés - felismertető szavához. Ráadásul ha megnézzük a Csia Lajos féle fordítást is, amely már teljesen világosan eligazít minden képzett teológust abban, hogy a „jelképekbe öltöztetett” szintén nagyon helyes fordítást alkalmazta. A „jelképekbe öltöztetett” kifejezés egészen közel visz bennünket a Károli fordítás „megjelenté” szavához. A „megjelenté” ugyanis nem annyira a „jelentést ad” kifejezéssel azonos. Sokkal inkább a meg jelenítéshez van közel. Vagyis a jövő prófétikus eseményeit, s ez esetben drámai eseményeit a „jelen”-be helyezi, és úgy mutatja be, jeleníti meg. Ez történik a történelmi dráma színpadi bemutatásánál is. A múltban történt eseményeket a jelenbe helyezi, vagyis megjelenti, megjeleníti. Ezért beszélhetünk a Jelenések könyve azon szakaszainál prófétikus drámáról. A kettő közötti különbség azt is elárulja, hogy a történelmi dráma a drámaíró történész tollából, szellemi tárházából fakad, míg a prófétikus dráma sohasem keletkezhet emberi erőfeszítések árán. Azt csak az tudhatja, aki a múltat, jelent és a jövőt egyaránt ismeri, vagyis maga Isten. Ő a jövő drámai eseményeit ismeri és megjelenti, helyesebben meg jeleníti, vagyis a jelenbe helyezve jelenést ad, jelenést, jelenetet láttat a prófétával. Tisztelettel: Berkes Sándor