Házassági elválás
A házassági elválás következményei
felavatott szolgálattévők esetében
Olyan mértékben megszaporodott az egyházi szolgálattévők elválása, és szolgálatban való további ténykedése, hogy sokan zűrzavarként értelmezik az egyház működését. Ez a dolgozat azt igyekszik bemutatni, hogy a felavatott szolgálattévők elválása esetén mi a gyülekezet dolga, és milyen bibliai útmutatásokat kell követniük.
Ebben a tanulmányban a felavatott szolgálattévő elválása esetén a következményeket és a szolgálati lehetőségeket vizsgálom. Az 1Kor. 7 fejezetben olvasható igék nem hozhatóak ide, mert az nem a szolgálatban álló lelkipásztorok és presbiterek házasságát szabályozó kijelentések. Azok a gyülekezet tagjaira, a hitetlenekre, vagy felemás igában élőkre vonatkozik. A felavatott szolgálattévők (lelkipásztor és presbiter) házasságát és elválását a Timóteushoz, és Titushoz írt levél szabályozza.
Ha a felavatott szolgálattévő keveredik paráznaságba, akkor egyszerű a történet. Nem szolgálhat. Amikor azonban a felavatott szolgálattévő az áldozat és a felesége keveredik paráznaságba, akkor meg kell vizsgálni a körülményeket. Ebben az esetben Jézus Krisztus által adott rendelkezések az irányadóak.
Jézus mondja:
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon neki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom nektek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.” Mt 5:31-32.
A gondolat folytatódik a Mt 19:1-12 versekben. Az egy test, ember által el nem választható. „Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.” Mt 18:6. Mivel a válásra a paráznaság ad csak etikai okot, ezért a BŰN az, ami elválaszthatja az egybeszerkesztett embert. „…Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül,…” Mt 5:31-32b.
Levonható következtetések:
1. A válás nem engedélyezett. Ember nem választhatja el a két felet.
2. A bűn az, ami elválaszt. A paráznaság (bűn) ok a válásra.
3. Ha nem paráznaság miatt történik a válás, paráznává válik mind a két fél. Kivéve, ha az áldozat nem nősül meg/nem megy férjhez.
4. Ha a vétkes közben házasságot köt, és ott is elválik, nem mehet vissza másodszor is az előzőhöz, mert az már utálatos Isten előtt. 5Móz 24:4.
5. Jézus rendelkezései nem adnak engedélyt – a paráznaság okán kívül – az elválásra, és nem ad rendelkezést az elváltak szolgálatának lehetőségeiről. A gyülekezet hatáskörébe helyezi azt. A gyülekezet megkapta Jézustól a felhatalmazást arra, hogy megkössön, és megoldjon. Ebbe a hatáskörbe tartozik az is, hogy valakit a gyülekezet szolgálatba állít, és kivesz a szolgálatból. „Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” Mt 18:18.
6. Jézus kijelentése ellen azonban a gyülekezet nem dönthet. Ezért a Mt. 18:18. csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyek nem szabályozottak a Bibliában.
Már az első gyülekezetek idejében megszületik ennek a Jézusi felhatalmazásnak a gyakorlata és Pál apostol által Szent Szellem tovább szabályozza a felavatott szolgálattévők lehetőségeit. Ezt a gyülekezeti felhatalmazást olvashatjuk a timótheusi levélben. Pál apostol szükségesnek látta ennek a szabályozását, mert az elbocsájtások olyan mértékben megszaporodtak, hogy a felavatott szolgálattévőket is érintette. Timóteushoz írt első levél 3 fejezetében a következő szabályozás olvasható:
„1 Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.
2 Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas;
3 Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;
4 Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
5 (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)
6 Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.
7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék.
8 Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;
9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
10 És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.
11 Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.
12 A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.
13 Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.
Ez a kánoni rendelkezés már nem írható fölül gyülekezeti szabályozásokkal, mivel Biblia részévé vált.
Foglaljuk össze az olvasottakat:
1. A gyülekezet pásztora feddhetetlen, és egy feleségű legyen. Az egy feleségű jelenti azt is, hogy egynél több felesége ne legyen, és jelenti azt is, hogy egy felesége azonban legyen. (2. vers.)
2. Kifogástalan magaviseletű legyen. (3. vers.)
3. Saját házát jól igazgatja, és gyermekeit engedelmességben tartja. (4. vers.)
4. Aki ezt nem tudja, az gyülekezetet nem igazgathat. (5. vers.)
5. Újonnan érkező ember nem vezetheti a gyülekezetet. (6. vers.)
6. Kívülállók jó bizonysággal legyenek róla. (7. vers.)
7. A diakónusokra ugyanez vonatkozik. (8. vers.)
8. A püspök és a diakónus megpróbált ember legyen. (10. vers.)
9. Ezeknek a feleségeik is tisztességesek legyenek. (11. vers.) Ez ismét azt erősíti meg, hogy a felavatott szolgálattévő a felesége nélkül nem töltheti be tisztségét.
Ezeket a rendelkezéseket Pál megismétli a Titushoz írt levelének első fejezetében is.
Különbséget kell tenni abban, hogy a felavatott szolgálattévőt elhagyta a felesége, és Ő egy áldozata a bűnnek, vagy pedig a felavatott szolgálattévő követte el a bűnt és az miatt bocsájtotta el a feleségét. Ha a felavatott szolgálattévő az áldozat, a felsorolt kritériumok ez esetben is érvényesek. Az azonban már a gyülekezet hatáskörébe tartozik, hogy végleg eltiltja e a szolgálattól, vagy pedig engedi szolgálni, de a vezetést semmiképpen sem gyakorolhatja. A vezetés gyakorlása abban az esetben állítható helyre, ha a házassága időt állóan rendeződött az Őt elhagyó feleségével. Erről még lesz szó. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem kérhetik ki a véleményét a gyülekezet dolgait illetően. A tapasztalata és megszerzett bölcsessége ugyanis, nem hagyta el.
A gyülekezetnek figyelembe kell vennie azt is, hogy Isten ajándékai visszavonhatatlanok. Isten ajándéka az Eklézsia építésére adatik. Az ajándékkal rendelkező szolgálatára szükség van. Semmiképpen sem tanácsos az, hogy az ajándékkal rendelkező, nem vétkes, de felavatott szolgálattévőt eltiltsuk a szolgálattól. Ha vétkes lenne, akkor el kell tiltani. Nem vezethet gyülekezetet és nem szolgálhat. Az áldozat szerepében azonban egészen más a helyzet. Szeretném megvilágítani ezt az ószövetségi példával. Az Ószövetségben Isten feleségének nevezi Izraelt. (Hóseás próféta könyve) Izrael hűtlen feleséggé lett és elhagyta férjét, Istent. Mi a helyzet ebben a szövetségben? Ki vonható felelősségre? Isten meg fog bocsájtani a hűtlen (parázna) Izraelnek és visszafogadja? Ez is a Megváltás hatáskörébe tartozó Isteni szeretet megnyilvánulás. Vagyis: Csak a megtérés, és a Jézus Krisztusban való újjászületésen keresztül vezet vissza Izraelnek az útja az Atyához. „És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.” Rm 11:26-27. A Jézus Krisztus Golgotai áldozata olyan mértékű bűn eltörlő erővel rendelkezik, mintha a bűn meg sem történt volna. Aki ezt nem képes elfogadni, az megtapossa a Golgotai Jézus Krisztus bűn eltörlő áldozatát, és nem méltó arra, hogy neki megbocsájtsanak. Ez a kérésünk a mi bűneinkkel kapcsolatosan is. „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;” Mt 6:12. Ugyanez a helyzet a felavatott szolgálattévő feleségével is. Csak a megtérése, és bűnének rendezése után mehet vissza a volt férjéhez. Mert a Krisztus vére megtisztít, újjá szül, és a bűnt eltörli. Olyan hatalmas értékűvé és tisztává, ártatlanná teszi a bűnös embert, mint a ma született gyermek. Nincs többé bűne! Mintha meg sem történt volna. Ez a Jézus Krisztus vérének ereje. Aki ezt nem képes így elfogadni, nem méltó arra, hogy megtapasztalja ezt a krisztusi erőt.
Általában előfordul az a fölvetés, hogy biztosan rosszul bánt a családjával és azért ment tönkre a házassága. Esetleg nem jól igazgatta háza népét. Fölvethető a jogos kérdés. Isten rosszul bánt a feleségével? Felelőségre vonható? Mégis vissza várja az Őt elhagyó szövetségesét Izraelt? Alaptalan vád nem állhatja meg a helyét. Ebben az esetben csak akkor érheti vád a szolgálattévőt, ha a gyermekei panasszal élnek a gyülekezetben ellene. Ha ez nem történik meg, senkinek sem lesz joga alaptalanul ezzel vádolni a szolgálattévőt. A paráznaságba esett feleség ezt a panaszt már nem teheti meg, mert a bűne hiteltelenné tette.
Végezetül összefoglalom az eddigieket.
Amikor a szolgálattévő követ el paráznaságot:
Ha a szolgálattévő követte el a paráznaságot, nincs további lehetősége a szolgálatra egészen addig, míg a feleségével – időt állóan – nem állította helyre Jézus Krisztusban a házasságát. Feltéve, ha lesz gyülekezet, ahol még hallgatni akarják Őt. Ezt a kérdést csak a benne működő ajándék tudja helyrére tenni, mert az ajándék utat fog törni magának.
Amikor a szolgálattévő felesége követ el paráznaságot:
1. Ha a szolgálattévő felesége követte el a paráznaságot, és elváltak, ugyanúgy rendezheti a szolgálattévő a házasságát, amíg férjhez nem megy a felesége más valakihez. Ha azonban a szolgálattévő közben más nőt vesz el, akkor paráznává válik, és paráznává tesz. (Mt 5:31-32.) Nem szolgálhat.
2. Ha a bűnös feleség közben férjhez meg, soha többé nem mehet vissza első férjéhez. 5Móz 24:4.
3. Ha a szolgálattévő, akit felesége elhagyott, megőrzi magát a bűntől, akkor a gyülekezet hatáskörébe tartozik, hogy igényt tart e a szolgálattévő további szolgálatára. (Mt 18:18.)
4. Az ajándékainak gyakorlásától senki sem tilthatja el a szolgálattévőt. Ha a gyülekezet nem tart igényt rá, akkor máshol gyakorolhatja, ahol ezt megengedik neki. Figyelembe kell venni, hogy Isten ajándékai visszavonhatatlanok. (Rm. 11:29.) Végezhet szolgálatot olyan körzeti állomásokban, ahol Őrá igényt tartanak, hitelt adnak szavára, és tisztelettel bánnak vele.
5. Isten ajándéka utat tör magának. „Az embernek ajándéka szabad utat szerez neki, és a nagyoknak orcája elé viszi őt.” (Péld 18:16.) Ezért van az, hogy ha egy ajándékkal rendelkező lelkipásztort elhagy a felesége, a benne lévő ajándék bele fogja vinni a szolgálatba Őt. Ezért minden emberi akadály ellenére az ajándék működni fog, mert Isten nem vonja vissza.
6. Azonnal adódik a kérdés, hogy bűnös ember hirdethet e Igét? Gondoljunk a samáriai asszony történetére. Egy bűnös asszony vitte be az evangéliumot a bűnös városba. A végeredmény az lett, hogy sok ember megtért a városban.
7. A gyülekezet nem követhet el olyan hibát a döntései meghozatala közben, hogy a nem vétkes szolgálattévőnek nem ad szolgálati lehetőséget, és ez miatt gyülekezetek maradnak szolgálat tévő nélkül, és tönkre mennek. Ebben az esetben hibát követ el a gyülekezet olyan szolgálat tévővel szemben, aki áldozata a parázna feleség bűnének. Mindig érvényes lesz az a krisztusi megállapítás, hogy: „… Az aratni való sok, de a munkás kevés.” Mt 9:37b.
8. Figyelembe kell venni, hogy Isten hogyan viszonyul a hűtlen Izraelhez. Lásd: Hóseás próféta könyvét.
9. A gyülekezeti felavatott szolgálattévőnek nincs megengedve az, ami a gyülekezeti tagoknak, felemás igában élőknek, és hitetleneknek meg van engedve az 1Kor 7-ben.
Paks, 2021.07.02.
Berkes Sándor