Prédikációk és bizonyságtételek szólnak arról, hogy az elragadtatás után a pogány népek számára lesz egy második esély a megtérésre. Van, aki egyenesen azt állítja, hogy a Biblia sehol sem írja azt, hogy nem lehet megtérni. Mondják ők, hogy az elragadtatás után is meg lehet térni, csak mártíromság lesz a következménye.

Az a Biblia üzenete, hogy a megtérés élet-halál kérdése. Vagyis: Az elragadtatás előtti megtérés az élet kérdése. Az elragadtatás utáni megtérés a halál kérdése. Miről ír nekünk a Biblia?

„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:” Rm 11:25-26. Ez egy világos üzenet, amely arról szól, hogy amikor a pogányok teljessége bemegy, akkor az egész Izrael megtartatik. A pogányok teljessége azt jelenti, hogy senki sem marad itt a földön azon pogányok közül, akik megtértek. Az lesz a pogányok teljessége. Azon túl nincs szó pogányokról. Nincs még egy pót teljesség, sem a teljességen túli teljesség. Nincs második esély a pogányok számára, és nincs semmi kiskapu az ajtó mellett, amely a Jézus Krisztus. Nincs semmi, amin még valahogy esetleg be lehetne csusszanni.

Ez a bibliai idézet elmondja azt is, hogy a teljes Izrael megtér. Így szól az üzenet. Ha a pogányok teljessége bement, utána a teljes Izrael megtér. Izrael hitéhez tartozik ez, és az ENGESZTELÉS ünnepében ezt ők minden évben meg is ünneplik. Hozzá tartozik a zsidó ünnepekhez az engesztelés ünnepe. Ez pedig a kürtölés ünnepe utáni tizedik napon van. Hitük szerint amikor a Messiásuk megjelenik, kilenc nap bűnbánat következik és a tízedik napon az engesztelés megtörténik, és ők megtérnek. A következő – vagyis a tizenegyedik – napon már Izrael számára sem lesz megtérés. Nem lesz megtérés sem Izrael, sem senki más számára. Senki számára. A pogányok teljessége bemegy az elragadtatáskor. Izrael teljessége is megtér az engesztelés napján. Ez azonban az Antikrisztus dühét rájuk zúdítja és kivégzi őket. Csak a 144 000 fiatal menekül meg ettől a haragtól, de ők már ekkor Isten által elrendelt helyen lesznek.

Az egyik fontos bibliai üzenet az, hogy a kegyelem ideje most van. Most alkalmas az idő a kegyelemért kiáltani. „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” Zsid 4:16. Szent Szellem temploma vagyunk. Ha a templom távozik Szent Szellem is vele tart. Az egyház ideje a kegyelem ideje. Ha a kegyelem eltávozik, marad a kegyetlenség. Mi lesz tehát az elragadtatás után? Jézus Krisztus visszajövetele olyan eget földet megrázó esemény, amit Mt 24:29-31 és Jelenések 1:7; ill. 6:12-17 ír le.

Lássuk: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.” Mt 24:39-31. Azt olvashatjuk, hogy minden szem meglátja az embernek Fiát amikor eljön. Ez azért fontos, mert attól a perctől kezdve már hit által való megtérésről nem beszélhetünk. A megtérés már csak azért történhet, hogy akik őt átszegezték mert nem hittek, de meglátták, azoknak a látás által történik a megtérés, de épen ezért a bizonyságtételük sem történhet hit által, hanem csak mártíromság által. Jelenések könyvében szintén olvashatunk arról, hogy minden szem meglátja, amikor Visszajön Jézus. „Íme eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” Jel 1:7. Akik őt átszegezték azok nem más, mint az Ő testi létének népe, Izrael. Mivel meglátják, felismerik benne a Messiást, és elfordulnak az Antikrisztustól. Megkezdődik számukra a kilenc napos bűnbánati idő, és a tízediken megtérnek. Ennyi idő alatt emésztik meg azt a tragédiát, amit ők tettek Jézus Krisztussal. A tízedik napon a teljes Izrael megtér. Ez a zsidó engesztelési ünnep jelentősége, amely ünnep az Úrnak ünnepe, a hatodik ünnep a hét közül. Az Úrnak ünnepe lesz azon a napon, mert az Ő népe megtér. Az Úr fog ünnepelni. Megtérésük után mártíromság által folyamatosan megérkeznek a mennyben lévő menyasszonyhoz. Helyük azonban az oltáron lesz, mert mártírok. Ekkor csatlakoznak az egyháztörténelem mártírjaihoz, és betelik a számuk. Ehhez a zsidó ünnephez azonban nem tudnak a pogányok csatlakozni, mert már a bélyeg rajtuk van, és azt sem tudják mi az az engesztelés. Nem fogják tudni mit tegyenek. Nem lesz a földön az, aki ezt tudja, és őket az igazságra vezetné. Izraelnek is csak 10 napja lesz erre, de ők legalább tudják, hogy mit kell tenniük. „… és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és neked adom az életnek koronáját.” Jel 2:10. Benne van ebben a versben minden. Az is, hogy pusztító nyomorúságba (thlipszisz) kerülnek, és az is, hogy „mindhalálig”. Vagyis bizonyságtételükért kivégzik őket. Utána senkinek sem lesz esélye, mert a harag csapásai lezúdulnak, és azt olvashatjuk hamarosan a próféciában, hogy „nem térnek meg az emberek.”

Jézus Krisztus visszajöveteléről ezt olvashatjuk a Jelenések k. 6. fejezetében: „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.  És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” Jel 6:12:17.

Itt is azt olvashatjuk, hogy világosan felismerik az emberek azt, hogy eljött a Bárány, és vele együtt az Isten haragja. Megtérés helyett azonban a kövekhez kiáltanak. Nem az élő Istenhez, hanem az élettelen kövekhez. Be is ismerik, hogy azért kérik a köveket, hogy essenek rájuk, mert senki sem állhat meg. Vége a kegyelmei időnek. Nincs tovább esély. Essetek ránk, már úgysincs lehetőség. Ők mondják ki ezzel azt, hogy semmi esélyük a megtérésre, és az azzal járó kegyelemre. Az is érdekes, hogy már tudnak a haragról, amelyben senki sem állhat meg. Vagyis nincs tovább kegyelem. Nem a megtérés a gondolatuk, hanem az azonnali halál. A halál azonban elmegy előlük. Vége a „valahogy majd csak lesz” elméleteknek. Már biztos az, hogy hogyan lesz. Hogyan lesz? A bibliai válasz az, hogy: kegyelem nélkül a pusztító kezei között. Ez volt az első kijelentés arról, hogy nem a megtérés lesz az emberek gondolata.

Az elragadtatás után kitöltetnek a harag poharak. Nézzük meg mit mond a Biblia arról, hogy van-e esély a megtérésre. „A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkassza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.” Jel 9:8-9. Ez tehát a második kijelentés arról, hogy a harag idején nem lehet megtérni. Tudták ezt a kősziklákba rejtőzött emberek nagyon jól. Mi azonban mennyire vehetjük komolyan ezt a bibliai kijelentést? Mondhatjuk-e azt, hogy semmi gond, ha most a kegyelem idején nem tér meg a családom, barátom rokonom, mert van második esély? Aki így beszél, tudja, hogy mit beszél? Olvasta már a Bibliát? Vagy ha olvasta, akkor értette is azt, amit olvas? Nem megtérésről olvashatunk itt, hanem arról, hogy káromolják az emberek Istent a csapások miatt, és nem térnek meg cselekedeteikből. Na és most mit tesznek azok, akik Istenre hivatkoznak, ha csapás érkezik valahol az emberekre? Mert most is sok csapás érkezik. A vallásos, és hitetlen ember mind azt kántálja, hogy az Isten nem jó. Ha lenne Isten nem engedné. Vagy: miért engedi meg ezt Isten? Elég nekünk ez a két Bibliavers (Jel 6:12:17.; és a Jel 9:8-9.), hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy nem lehet megtérni? Vagy még ez is kevés?

Mit olvashatunk a következő – ötödik – csapásnál? „Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére; és lőn az ő országa sötét; és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt, 11 És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.” Jel 16:10-11. Ez már a harmadik kijelentés, amely kimondja, hogy nem térnek meg az emberek. Mind a három csapás arról számol be, hogy nincs megtérés. De most már ne álljuk meg itt. Ez a hír olvasható a hatodik trombitaszó csapásakor is. „És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.” Jel 9:21.

Már csak egy kérdés maradt. Hogyan történhet meg az, hogy a harag idejének végén, az armageddoni háború lezárásakor Jézus azt mondja a bárányoknak, hogy: „…Jertek, én Atyámnak áldottjai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Mt 25:34b. Ők ugyanis bemennek az 1000 éves királyságba, de nem megtérés alapján, hanem irgalmasság alapján. Erről beszél a Római levél 2:11-16. versei. Nos, Jézus itt nem a megtért hadakozó emberekről beszél, hanem azokról, akik a hadakozás közben irgalmasok voltak Izraellel, és mivel az ő birodalmuk ellensége volt az Izraelt kivégző fenevad birodalmának, ezért a bélyegét sem vették fel. Szó sem esik megtérésről, csak is irgalmasságról.

Etikai felvetés. Ha semmit sem tud a bizonyságtevő arról, hogy lesz-e a megtérésre második esély, vagy sem, biztathatja-e az embereket arra, hogy az elragadtatás után még lesz esély a megtérésre? Minden ember halogatja a megtérést. Kibúvót keres a bemerítkezés alól. Valahogy majd csak megkegyelmez Isten. Ha nem, akkor meg Isten a gonosz, mert őt kihagyta. Minden ember önigazolást keres, és ha valakitől még biztatást is kap arra nézve, hogy lesz még lehetősége akkor is, amikor már egyébként lehetetlen, akkor már meg is van számára a vívódásának beigazolója. Igaz, hogy hamis, és szélhámos minden hittető beszéd, de neki most jól jön, mert hajlamainak nagyon megfelel.

Az elragadtatás után tombol a fenevad, és Isten csapása zúdul az emberek nyakába. Azt sem tudják majd, hogy fiúk e vagy lányok, de azt sem, hogy merre van az előre, nemhogy a megtérésre gondoljanak. Mindenért Istent hibáztatják majd, és káromolják azokat, akik a mennyben lakoznak. Hogyan gondolhatják ma emberek azt, hogy majd ott a harag idején megtérnek az emberek?
Ma, amikor hatalmas kegyelem munkálkodik közöttünk, az emberek hónapokig, évekig küzdenek a megtérés gondolatával és eseményével. Ma sem mindenki a damaszkuszi úton járva találkozik az Úr Jézussal. Sokan vannak, akik már járnak a gyülekezetbe, de oda szánni az életüket nem bírják. Küzdenek az evilági kívánságok, és a Krisztusért való lemondások között. Aki a kegyelem idejében visszautasítja a Krisztust, az a kegyetlenség idején átkozni fogja Őt.

Egy második esélyt hirdetni a pogányok számára az elragadtatás utáni időre felelőtlenség és egyenlő az emberek kárhozatba taszításával.

Berkes Sándor