Kedves László. A mitosz, az egy irodalmi műfaj, és minden műfajt a helyén kell kezelni. Valóban úgy szól a mítosz, ahogyan írod. Európa erről a nagy paráznáról kapta a nevét.
Kérdésedre válaszolva azt tudom mondani, hogy ez az értelmezés helytáló. Az Eu területére most sokféle nép áramlik be és keres menedéke. Dánieli prófécia teljesedik ez által be. „Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyüket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az [álló]képet nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet.” Dán 2:32-35.
A prófécia szerint a római birodalom végkifejletében (EU) teljesedik be a vas és cserép elegyedése, vagyis a jelenleg tapasztalható népvándorlás. Ez azonban oka is annak, hogy az EU darabjaira szakad szét. Okát bizonyára te is érted. Az EU, vagyis az EURÓMA ítéltetik meg, és mindenki, aki területén él. Az Eklézsia ez elől az ítélet elől elragadtatik.
Üdvözlettel: bs
Kedves Sándor! A nagy parázna végidős szereplő azonosítása ügyében kérdezlek. A görög mítoszok szerint Zeusz főisten titokban, bika képében, Kréta sziget királyának Europé nevű lányához járt parázna liezonokra. Nyilvánvaló, hogy János apostol idejében és szolgálati területén, a hellenista kisázsiai népek között ez ismert mítosz volt. Tény az,hogy erről a parázna nőről kapta a nevét Európa. Európa mai képe, eszmei, erkölcsi stb kifejletében szinte teljes átfedésben van ezzel az ókori parázna személy képével. Szerinted megengedhető értelmezés ez a kontinensünkről, és a nagy paráznáról? Ebből fakadóan lehetséges-e, hogy az EU mai testében mégis valamelyik nép, vagy annak lelki fiai menedékútra leljenek, amikor annak elközeledik az ítélete? Ismered a vonatkozó igéket a Jel-ből. Mi a te látásod? Üdv. Kalász
Kedves István. A háború minden esetben vörös ló a Jelenések könyvében. A háború következménye mindig a „válság”, a gazdasági megszorítások, összeroppanások, amely a fekete lóval van szemléltetve az apokaliptikában. bs.
Tisztelt Sanyi bácsi!
A mostani USA-Irán konfliktus ill következményei válság stb nem a fekete ló megjelenése a mostani idökben?
Köszönöm
Tisztelettel: Gál István Ausztria
Kedves Attila.
A vers így hangzik: „A kovásztalan kenyerek első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz...” (Mt 26:17)
A párhuzamos helyeken ezt olvassuk: „A kovásztalan kenyerek ünnepének napja pedig eljött, amelyen meg kellett ölni a húsvéti bárányt.” (Lk 22,7) Ez azt mutatja, hogy Lukács szerint ugyanarról a napról van szó, amikor a bárányokat levágták, nem pedig a már elfogyasztott ünnepi vacsora napjáról.
A problémát az okozza, hogy a mai keresztyén gondolkodás szerint a "páska ünnep első napja" azt jelentené, hogy maga az ünnep már elkezdődött. A zsidó szóhasználat azonban ennél sokkal tágabb volt.
A zsidó gyakorlatban:
• Niszán 14. délutánján ölték meg a páskabárányt.
• Aznap eltávolították a kovászt a házakból.
• Este (a zsidó időszámítás szerint már Niszán 15-én) következett a páskavacsora.
Ezért a Niszán 14-e már szorosan hozzátartozott a kovásztalan kenyerek ünnepéhez, és gyakran annak első napjaként emlegették.
A történet időrendje tehát:
• Niszán 14. délelőtt: Jézus elküldi Pétert és Jánost.
• Niszán 14. délután: a bárány levágása a templomban.
• Niszán 14. napnyugta után (már Niszán 15.): az utolsó vacsora.
Mivel Máté a népi, ünnepi szóhasználatot követi, ezért nincs feltétlenül ellentmondás, amikor a bárány leölésének napját már a „kovásztalan kenyerek első napjának” nevezi.
Van azonban egy másik nehézség is: János evangéliuma alapján úgy tűnik, hogy a zsidó vezetők még nem ették meg a páskát Jézus perének idején (Jn 18:28). Emiatt egyes kutatók úgy vélik, hogy Jézus egy nappal korábban tartotta meg a páskavacsorát. Mások szerint eltérő naptárakat használtak. A leg valószínűbb azonban az, hogy János más szempontból írja le az eseményeket.
Fontos szem előtt tartani, hogy a szinoptikus evangéliumok alapján a Mt 26:17. egyszerűen a Niszán 14-i előkészületi napra utal, amikor már a páskabárány levágására készültek.
Kedves Berkes Sándor testvér.Kérdésem lenne az Úr ünnepei tanításában volt egy ábra miszerint húsvét napján niszán hó 14 volt Jézus megfeszítése.De a Mt26:17 kovásztalan kenyerek első napját módja ami niszán 15 , hogy akkor készítik el a tanítványok a húsvéti bárányt.Itt az íge mért ír kovásztalan kenyerek első napját? Válaszát előre is köszönöm
Kedves Sándor!
Köszönöm az eddigi munkáját ami valójában küldetés, szeretnék további segítséget nyújtani Önnek és az olvasóknak. Én már elkezdtem a Noé üzemmódot, vagyis tanulok és olvasok és próbálok az emberekkel szót érteni. Küldenék egy linket ami Útvezető az értők számára https://www.youtube.com/watch?v=gaSMWc42wuA valamint egy másik útmutatót http://www.ppek.hu/konyvek/Kovari_Karoly_A_turzovkai_jelenesek_1.pdf
Leginkább az Evangéliumi Spiritizmusból merítem tudásom.
Tisztelettel Fodor Tamás
Kedves Sándor. Ez a nap és holdfogyatkozás sorozat valóban tartalmaz egy tetrádot, de nem tartalmaz teljes napfogyatkozást. Így ez egyáltalán nem érdekes. A prófécia megköveteli, hogy véres hold előtt teljes napfogyatkozás legyen. Éppen ezért a világi megfogalmazású tetrádtól abban különbözik a „bibliai tetrád”, hogy tartalmaz középen egy teljes napfogyatkozást. A „bibliai tetrád” lényege, hogy a 2 teljes holdfogyatkozás után egy teljes napfogyatkozás következik, majd ismét két teljes holdfogyatkozás egymás után. Én azokat a tetrádokat keresem és azokat jelöltem meg az előadásban is. Arról nem is beszélve, hogy egy sem esik olyan ünnepre, amely beszédes lenne. Ezen túl a tetrádokban is a Jóel-i és a Péter-i szabályt keresem, mert az felel meg a bibliai próféciáknak. Csak a „bibliai tetrádokból” olvashatóak ki a következő igeversek: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.” Jel 22:13. 1. „A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.” Jóel 2:31. 2. „A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.” ApCsel 2:20. Ha ezeket egy tetrádból kiolvashatjuk, akkor arra oda figyelünk. Krisztus után 9 olyan tetrád létezett, amely érdekes, de csak egyetlen egy felelt meg ezeknek a feltételeknek. A jövőben létező tetrádok közül is csak egyetlen egy lesz, amely megfelel ezeknek a kritériumoknak.
Üdvözlettel: Berkes Sándor
