Kedves Attila. A vers így hangzik: „A kovásztalan kenyerek első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz...” (Mt 26:17) A párhuzamos helyeken ezt olvassuk: „A kovásztalan kenyerek ünnepének napja pedig eljött, amelyen meg kellett ölni a húsvéti bárányt.” (Lk 22,7) Ez azt mutatja, hogy Lukács szerint ugyanarról a napról van szó, amikor a bárányokat levágták, nem pedig a már elfogyasztott ünnepi vacsora napjáról. A problémát az okozza, hogy a mai keresztyén gondolkodás szerint a "páska ünnep első napja" azt jelentené, hogy maga az ünnep már elkezdődött. A zsidó szóhasználat azonban ennél sokkal tágabb volt. A zsidó gyakorlatban: • Niszán 14. délutánján ölték meg a páskabárányt. • Aznap eltávolították a kovászt a házakból. • Este (a zsidó időszámítás szerint már Niszán 15-én) következett a páskavacsora. Ezért a Niszán 14-e már szorosan hozzátartozott a kovásztalan kenyerek ünnepéhez, és gyakran annak első napjaként emlegették. A történet időrendje tehát: • Niszán 14. délelőtt: Jézus elküldi Pétert és Jánost. • Niszán 14. délután: a bárány levágása a templomban. • Niszán 14. napnyugta után (már Niszán 15.): az utolsó vacsora. Mivel Máté a népi, ünnepi szóhasználatot követi, ezért nincs feltétlenül ellentmondás, amikor a bárány leölésének napját már a „kovásztalan kenyerek első napjának” nevezi. Van azonban egy másik nehézség is: János evangéliuma alapján úgy tűnik, hogy a zsidó vezetők még nem ették meg a páskát Jézus perének idején (Jn 18:28). Emiatt egyes kutatók úgy vélik, hogy Jézus egy nappal korábban tartotta meg a páskavacsorát. Mások szerint eltérő naptárakat használtak. A leg valószínűbb azonban az, hogy János más szempontból írja le az eseményeket. Fontos szem előtt tartani, hogy a szinoptikus evangéliumok alapján a Mt 26:17. egyszerűen a Niszán 14-i előkészületi napra utal, amikor már a páskabárány levágására készültek.