Kedves Szabolcs testvérem! Amikor a babiloni fogságból visszatértek a zsidók, elkezdték az oltár felépítését, pedig még templom építésről szó sem lehetett. Ezsdrás 3:1-6 versekben olvashatunk az oltár építés és áldozás történetről. Ami most történt, az hasonló ahhoz az Ezsdrás könyvében olvasható eseményhez. Akkor is viszontagságos körülmények között történt az oltár építés, és most is. Kérdés az, hogy mennyire legitim a mostani cselekedet? Ha az oltár építményre tekintek, akkor azt kell mondanom, hogy ettől egy kőműves ipari tanuló is különbet tudna készíteni. Ha az oltáron meggyújtott tüzelőanyagra tekintek, akkor azt mondom, hogy az a pozdorja, amit ott elégettek olyan idegen illat anyagokat bocsájtott ki, amelynek az illatát megérezve nekem biztosan nem tetszene. Ezsdrás idejében az áldozás megkezdése után folyamatosan áldoztak este és reggel. A mostani azonban egyedi alkalom volt. Mind ezek ellenére a legitimitását az dönti el, hogy akik ezt az áldozást végezték, azok a Biblia szerint alkalmas személyek voltak e, továbbá a zsidó társadalom ezt elfogadja e, vagy sem. Ha ők ezt elfogadják, és szentnek minősítik, akkor mi csak egyet tehetünk. Tudomásul vesszük azt, hogy elkezdődött valami, amire a keresztyén társadalom is nagyon várt. A vörös üsző jelentős tényező a templom üzemeltetésénél. A vére, és hamva szükséges kellékek. Pont úgy, ahogyan a 4Móz 19-ben olvashatjuk. Vagyis a Biblia szabályozza, és ez a lényeg. Vörös üsző nélkül nem lehet templomot üzemeltetni. Addig nem lehet templomot építeni, amíg nincs vörös üsző. Ha van vörös üsző, és minden kellék rendelkezésre áll, akkor építhető a templom. Több alkalommal híranyag volt már a vörös üsző. Utána az, hogy mégsem teljesen vörös. Ebben én nem tudok állást foglalni, mert csak a hírekből értesülök én is ezekről. Testvéri szeretettel: Berkes Sándor