pROBALOK SEGITSÉGET KÉRNI!!tüzelö VÁSÁSRLÁSRA kérek segitséget!!Engedjétek meg, hogy bemutatkoztam, Varga Zoltánnak hívnak, 2 gyermekemmel és beteg feleségemmel Vadnán élünk, egy komfortos kis családi házban. Becsületes keresztény emberekként nehéz helyzetünkből csak a Jóisten segíthet nekünk, ezért is gondoltam Önökre! Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 23 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemet, Csillát gondozom (vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//varga zoltan vadna szabadsag tér 15 vagy fabian lajos sajovelezd fatelep 20 958 58 52 zola67@gmail.hu/butorlapfakéreg is jo // NEM PÉNZT KÉREK FÁT!!f,,kb egy honapja diabetese neuropathya allapitottak meg ill... gerinc csipö kopas ill szükület folyamatban van leszazalékolas elinditasa// vargáné szücs csilla erste bank 116 00006 0000000025766862 amennyiben lehetséges feleségem részére tudnának küldeni növér vagy alfa c tablettakat? vashianyos vérszegénységre//vagy maltofer tablettat ha lehet vvalamelyikböl 2 dobozzal//közgyogyigazolvany megszünt nem is fogjuk kapni mert 1000 ftal több a jövedelmünk!!köszönjük vARGA ZOLTAN VADNA SZABADSAG tér15
ha tüzelöben nem tud feleségemnek ruhaban 178 cm 60kg

most már fele fizetést vonja végrehajto tartozasba 28 ezer ftot kapok 70 518 9043
voltma ctén 2 es 3 as csigolyaban kailakuloban van gerincsérv ..többi csigolya el van meszesedve ha segitenek elötte hivjanak hogy mikor hoznak fát dolgozom közmunkan és haz

Kedves Mária! Miután a törvényhez való ragaszkodását megismerhettem kívánom, hogy Isten áldja meg Önt, és tartsa meg az Ő kegyelmében. Tisztelettel: Berkes Sándor

Kedves Sándor! Köszönöm a magyarázatot!
Én mégis úgy látom, hogy a vasárnapra vonatkozó érvek csak emberi okoskodások, de nincs rá Istentől származó rendelet. Az Isten ujjával írt kőtábla alapján lesz az ítélet: Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül (Mal.4:4). Magdalai Mária és a többi asszony azért ment a szombat elmúltával a sírhoz, mert szombaton nem volt szabad, nehogy tisztátalan legyen. ApCsel.2:46 Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban,… Jézus ezt mondta: Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon.

A szombatot Isten a teremtés hetedik napján áldotta és szentelte meg. Isten kétezer évvel később parancsolatban emlékeztetett (!) arra, hogy ez a nap is része a Vele való kapcsolatnak. Az, hogy a szombat áldott, nem jelenthet mást, mint azt, hogy ezen a napon különösen szoros közösségben lehetünk együtt Istennel. Az pedig, hogy a szombat szent, azt jelenti, hogy a kapcsolat ilyen jellegű szabályozása nem az ember kezdeményezése volt, hanem Istené. Isten AKARTA, hogy ezen a napon különleges legyen a Vele való közösségünk. És Ő ezt kijelentette - nem a Sinai hegyen, hanem Édenben -, amikor megszentelte és megáldotta ezt a napot. Mindaz, amit Isten kezdetben - a teremtés hetén - szólt, ugyanúgy működik 6000 éve. Semmit sem gyengült szavának ereje. Miért pont a szombattal lenne így?! Ha nem lenne tízparancsolat, az átok és az áldás akkor is működne.

A Jel.14:7-ben lévő angyal az örökkévaló evangélium hirdetésével az igaz Isten-imádatra szólít, aki a Teremtő: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”
Zsid.4:4 Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden Ő cselekedeteitől. 9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének…
Az első 4 parancs arról szól, hogyan tudunk helyesen viszonyulni Istenhez. Én nem látom, hogy Isten áthelyezte volna: „De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja”-t vasárnapra. Ön elismeri, hogy a milleneumi korszakban ismét lesz szombat, viszont Isten következetes, nem váltogatja az örök szövetség jelét.
„Amikor egy erkölcsi kérdésre magyarázatot keresünk, azt jelenti, hogy ki akarunk térni az engedelmesség alól… Az újjászületés egységbe emeli az ember akaratát Isten akaratával Jézus Krisztusban. A „nem törvény, hanem kegyelem alatt” nem azt jeleni, hogy olyan szabadok vagyunk a törvénytől, hogy nem számít, mit teszünk; hanem azt jelenti, hogy be tudjuk tölteni Isten törvényének minden követelményét” (Oswald Chambers).
Tisztelettel: Molnár Mária.

Kedves Mária! Az Ószövetség népe Isten rendelkezése alapján a szombatot ünnepli. Az Ószövetség sínai alapú, kőbevésett szövetség. Az alap dokumentum (tíz parancsolat) olyan apodiktikus (világosan megalapozott, vagy vita nélküli) törvény, amely a néppé formálás alapjait tartalmazza. A specifikus ügyek azonban folyamatosan bővülő szabályozás alatt voltak, (casuisticus - okozatos - törvények) amelyek progresszíven változtak. A reveláció progresszivitása egyértelműen nyomon követhető a Bibliában. Az emberiség történelmi korszakaiban csak akkor jött be a szombat törvénye, amikor Isten szövetséget kötött Izrael népével. A korszakok változása törvények változását hozta magával. Ahogy változott a társadalom, úgy érkezett a casuisticus szabályozás is az Ószövetségben. Mind ez, a Bibliában nem szabályozott, de zsidó iratokban megtalálható törvényekkel együtt olyan módon megnehezítette a törvényekben való ki igazodást, hogy teherként zúdult a nép nyakába. Látta ezt az Isten, és egyszerűsített. Elindította a törvények egyszerűsítését, és adott két nagy parancsolatot, amelyben az egész törvényrendszer megtalálható. Meg is mondta a farizeusoknak, hogy: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Mt 22:40. Ugyanakkor kimondta, hogy „új parancsolatot” ad. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Jn 13:34. Az új parancsolat már az Új Szövetség alapjaként is értékelhető. Már lehetett érezni, hogy teljesen új alapokra helyezi Isten az emberekkel való kapcsolatát. Nem csak új törvény érkezik, hanem megújított és egyszerűsített, és nemcsak Új Szövetség, de a választottság határai is bővülnek.
Elérkezett az, az idő is, amikor Isten Új Szövetséget kötött az emberekkel. Az Új Szövetség olyan annyira új, hogy magába foglalja az Ószövetség maradéktalan betöltését is. Nem eltörölte az Ószövetséget, hanem betöltötte, és az ellenünk szóló iratot a keresztfára szögezte. Jézus eltemetésével egy korszak zárult le. A törvény korszaka, amelyben a szombat volt az ünnep, és a pihenés napja.
Isten ÚJ SZÖVETSÉGET kötött az emberekkel. Teljesen Új Szövetséget. Jézus Krisztus vére a szövetség alapja, és pecsétje. Ez vér alapú szövetség, amely az emberek szívének hústábláira van írva, nem tintával, hanem a Szent Szellem által. A nevében is benne van, hogy „új”. Annyira új, hogy a szeretet két új parancsa által könnyen betölthető az összes ószövetségi is.

Egyik kérdése így szól, idézem: „Ki változtatta meg a szombat törvényét? Ki tette át vasárnapra. Nem találom a Bibliában, hogy eltörölte vagy megváltoztatta volna Isten.”
Kedves Mária! Ha elolvassuk Lukács evangéliuma 6: 1-11. verseket akkor a kérdésére a válasz is megérkezik. Jézus kalásztépése, és szombat napi gyógyítása már nem fért bele az ószövetségi törvény rendszerbe. Szóvá is tették ezt a farizeusok. Mi keresztyének úgy valljuk, hogy Jézus Krisztus Isten. Ő a szombatról úgy nyilatkozik, hogy Ő ura a szombatnak is. Ha a teremtő (Jézus Krisztus) szombaton akar az életért cselekedni, teheti e? Hát hogyne. De tehetjük ám mi is az irgalmassági cselekedeteket bármely napon. A feltámadás első napját Isten helyezte vasárnapra. Az nem emberek műve volt. A feltámadás az új kezdet napja. A Jézus Krisztus feltámadása nekünk az új élet reménye és valósága. Nézzük meg, hogyan helyeződött át szombatról vasárnapra az imádkozás napja, amely alatt istentiszteleti alkalmat is értek. A feltámadással egy új korszak kezdődött el. Az egyház korszaka, amikor a feltámadás napja lett az ünnepnap.
A következőt olvashatjuk: Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, a hétnek első napján (mai magyar elnevezése: vasárnap) mentek a sírhoz. Mk 16:1. Majd így folytatja: „Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.” Mk. 16:9. (Lk.24:1.Jn. 20:1) Majd amikor Jézus megjelenik a 11 tanítványnak akkor is a hétnek első napján, jelenik meg. „Mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nekik: Békesség nektek!” Jn 20:19.
Ettől kezdve a tanítványok nem szombaton, hanem a hétnek első napján, jöttek össze imádkozni. Lásd: „A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nekik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.” Apcsel 20:7.
Mivel a keresztyének mindig a hétnek első napján gyűltek össze, már Pál is erre a napra irányítja a gyűjtési tevékenységüket is. „A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” 1Kor 16:2. Van azonban ettől eltérő gyakorlat is, mert a Filippiben lévő gyülekezet szombaton jött össze a folyóparton imádkozni. Mi lehet az oka? Nos, ha egy közösségben több volt a zsidó megtértek száma, akkor ők még a szombathoz ragaszkodtak, sőt, még a zsidó szokásokat is rá akarták kényszeríteni a keresztyénekre. Erről szól a Galatabeliekhez írott levél is, amelyben Pál küzd azokkal a zsidó keresztyénekkel, akik júdaizálni akarták a megtért pogányokat. Ettől azonban még a hétnek első napja marad a feltámadás első napja, és e napon jöttek össze a pogányokból megtért keresztyének imádkozni.
Jól látható, hogy a feltámadás olyan esemény, amellyel megváltoztatta Isten az imádkozás napját. Hogy ez valóban megszentelt nappá növekedjen a hívők szemében, ószövetségi szabályozással Isten meg is szentelte ezt a napot. Ez volt a Pünkösd szabályozása, amely így olvasható: „Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.” 3Móz. 23:15-16. Ez a nap, szintén a hétnek első napja. Ezen a napon összegyűltek Jeruzsálemben a keresztyének a Pünkösd megünneplésére, amikor a Szent Szellem egyházzá szervezte a keresztyéneket. Ez volt a Szent Szellem kitöltetése, amely a hétnek első napján (ma ezt vasárnapnak nevezzük) történt. A pünkösdi esemény olyan hatással volt az első keresztyénekre, amely a szívükbe véste az imádkozás napját, nem tintával, hanem az Élő Isten Szellemével írva. Azt gondolom, hogy világosan látható, hogy maga Isten helyezte az imádkozás napját vasárnapra. De a szombat törvénye nem megváltozott, hanem a kereszten betöltetett. Azért jött Jézus, hogy betöltse. Nos: „Meglett”.

Vannak keresztyének, akik visszatértek az Ószövetségi alapú hitre, ezért azokban a gyülekezetekben a szombatot tanítják nekik. Nekik az Új Szövetséget csak félig meddig sikerült befogadni. Erősebb bennük a kőbe vésett törvény a szeretet két új parancsánál, és a feltámadásnál. A Biblia a hétnek első napját hirdeti az Új Szövetség népének, mert az egy teljesen Új alapokon nyugvó szövetség, amiben semmi sem a régi. A vasárnap a hétnek első napja, az új hét kezdete. A feltámadás első napja. Ez lett az Új Szövetség ünnepe is. A feltámadás hirdetője a vasárnap. Még az orosz nyelv is őrzi ezt a történetet. Az orosz воскресение (voszkreszenyie) szó jelenti a feltámadást, a воскресенье (voszkreszenyje) pedig a vasárnapot. Mindkettő a воскреснуть (voszkresznuty), azaz feltámadni jelentésű szóból származik. Ez elég humoros, mert az éppen most múlt évszázad ateizmus birodalmának nyelvén hangzik. Ha valaki a vasárnapról áttér a szombatra, akkor feladja az Új Szövetség Messianisztikus feltámadás történetet, és visszamegy az ószövetségi, Messiás előtti hitgyakorlatra. Lemond a Jézus által kezdeményezett újról, újjászületésről, új kezdetről, feltámadásra való emlékezésről. Nekik a sínai hegyen kőbe vésett törvény erősebb, mint a Szent Szellem által szívnek hústáblájába vésett Isten Igéje a Jézus Krisztus. Jézus Krisztusban azonban eltűnik ez a lepel és erősebb lesz a feltámadás ereje, mit a szombat - Jézus Krisztusban betöltött - törvénye.

Nézzük most meg a Dániel 7:25 verset. Úgy érzem, hogy nagyol jól fogta meg ezt az igehelyet és jó értelemben citálta ide. Így olvashatjuk: „És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.”
Az egyik szó melyet értelmezni kell az a „véli”. A héber szövegben ez a סְבַר (səḇar) - remél, reménykedik, bízik jelentét hordoz. Vagyis úgy véli, hogy sikerül neki, de ebben nincs benne az, hogy meg tudná csinálni. Az viszont igen, hogy nagyon is akarja, szinte már sikerül is neki. Most nézzük meg, hogy mit akar megváltoztatni? Az időket és a törvényt, olyan módon, hogy az fölött majd Ő rendelkezik ideig, időkig, és fél időig. Vagyis három és fél évig.
Ebben a versben a héber זְמַן (zəman) (kijelölt) idő, alkalom jelentéssel bír.
A törvénynek fordított: דָּת (dáṯ) - 1) törvény; ;2) vallás, istentisztelet(i mód); 3) rendelet; 4) terv, szándék, cél.
A Dániel 7:25 -ben arról van szó, hogy olyan időt, alkalmat akar megváltoztatni az Antikrisztus, amely a vallási istentiszteletekkel kapcsolatos. Szó sincs arról, hogy a jogrendszert akarná megváltoztatni. Akkor nem a héber דָּת „dát” szó szerepelne itt hanem aמִשְׁפָּט (mišəpáṭ). Ha pedig az ószövetségi törvényt akarná megváltoztatni, akkor a:תּוֹרָה (tóráh) héber szónak kellene itt állnia. Ez óriási különbség. Mit is akar tehát az Antikrisztus? Az istentiszteleti renddel kapcsolatos időket megváltoztatni. Ismétlem, nagyon jól értelmezte ezt az Igehelyet, mert helyén való a szombat nappal kapcsolatosan erről beszélni. Ha figyelmesen olvassuk a Dániel könyvét, akkor több esetben elhangzik benne, hogy a prófécia a végső időkről szól. A 7:25 ben az is olvasható, hogy ez a szándéka a végső időben a neki adatott három és fél évben lesz érdekes. Fontos megjegyezni, hogy a három és fél évet úgy kapja, attól, aki a történelemnek Ura és Istene, mert így olvashatjuk, hogy: „és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig”. Ez azt is jelenti, hogy egy perccel sem birtokolhatja idő előtt, vagy attól tovább a hatalmat, mint amit Isten rendelt el. Mivel az Antikrisztus és a zsidók által várt Messiás egy ugyanazon személy, ezért a zsidók kedvére tevő Antikrisztus „jel”-t akar mutatni a zsidóknak. Miért? Mert a zsidók jelt kívánnak. (Mt 16:1; 1Kor. 1:22.) A szombat nap pedig jelül adatott (2Móz 31:13). Kiknek? Nyilván azoknak, akik még a törvény cselekedeteiből akarnak megigazulni. Amikor az Antikrisztus a jelet fölmutatja, vagyis az istentiszteleti rendet megváltoztatja, akkor az Ő elfogadása is megtörténik a zsidók szemében. Ahhoz, hogy az ószövetségi törvény cselekedeteiből a hit cselekedeteibe kerüljünk, Krisztusra van szükségünk. Erről beszél Pál Galatabeliekhez írott levelének 3:5-14 verse is. Akik a törvény cselekedetéből vannak, azok még átok alatt vannak. Azok még a Krisztust nem értették meg. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:” Gal 3:13. A szombat törvény alatt van. Ószövetségi törvény alatt. A vasárnap az újra kezdés napja, az első nap, és új lehetőség a feltámadás első napja. Nem az ószövetségi törvény, hanem a feltámadás napja. A vasárnap megünneplését kétezer éve gyakorolja a keresztyén társadalom. Az Antikrisztus ezt akarja majd megváltoztatni a Dán. 7:25 szerint a neki adatott 3,5 éves utolsó időben. A Dán. 7:25 vers az Utolsó Időről, az Utolsó évhét (hét év) második feléről szól. És az, még csak ezután lesz. A vasárnap ünneplése pedig már kétezer éve tart. Kétezer éve. Ezt próbálkoznak az Ószövetség törvényét gyakorló keresztyénnek nevezett közösségek is megváltoztatni, de nem tudják. Amíg újszövetségi nép a földön lesz, a vasárnap a feltámadás napja lesz. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, és az Antikrisztus törvény erejével vissza rendezze az istentiszteleti rendet vasárnapról szombatra, kell történni valaminek. Ez a valami az aposztászia. Erről pedig így olvashatunk: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem [jön az el addig], mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,” 2 Thess 2:3. A „szakadás” görög aposztászia szavával találkozunk ebben a versben, ami hitehagyást jelent. A feltámadás napjától visszatérni a törvény szombatjához elég nagy hitehagyást jelent ugye? Az Eklézsia elragadtatásával lezárul az egyháztörténelem korszaka, amelyben a feltámadás napja az ünnep és az imádkozás napja.

Kedves Mária! Az Ézs. 56:6-7. versek nem a pogányok közül megtért hívőkről (Új Szövetség népéről) szólnak, hanem az Ószövetség népéhez csatlakozott pogányokról. Ez nagy különbség.
Nézzük meg most az Ézs. 66:22-23 verseket. A prófécia az ezer éves uralkodás végéről szól, amikor tűzzel ítél az Úr minden népeket. Az 1000 év alatt Krisztus uralkodik a földön. Most azonban még nem abban az időben élünk. Valószínűleg mi már nem is fogunk abban élni. De akik akkor, és ott élnek, hónapról-hónapra, és szombatról-szombatra fölmennek az Urat imádni Jeruzsálembe. Ezt így hisszük és valljuk, ahogy írva van. És ha mégis megérnénk azt az időt, mi is a prófécia szerint járnánk el. Mert az Úr mondta. Amikor Jézus helyre állítja Isten országát a földön, egy új korszak kezdődik, ahol ismét a szombat lesz az ünnep és a pihenés napja.

Könyvemben megtalálja az emberiség történelmének korszakairól szerkesztett táblázatot. A hét korszakból csak a törvény korszakában van szombat törvény. A kegyelem korszakának idejében nincs, mert a feltámadást ünnepeljük. A milleneumi korszakban ismét lesz.
A menyországban azonban mindenkor nyugalom, az örök nyugalom ideje lesz.

Végül pedig: Az ön által idehozott Biblián kívüli idézetek egyikével sem értek egyet. Azok megítélésem szerint politikai gondolatok. Nem beszélve arról, hogy egymásnak is ellent mondóak.
Tisztelettel: Berkes Sándor

Kedves Sándor! Olvasom "Az utolsó idők jeleit", és kérdéseim vannak. A 28. old.-on olvasom: "Az Isten kijelentett akaratától való elszakadás mélyén magától az Istentől való elszakadás rejlik." Ezután következik a hitehagyás.

33-34.old. "A zsidó származású Antikrisztus nem fogja megtűrni a Krisztust képviselő keresztények táborát, ezért elnyomó törvényeket szándékozik alkotni, elpecsételni, és törvénybe iktatni a szombat megünneplését. Ez a Szent Szellem templomának taposási időszaka."

Kérdésem: a szombat megünneplését nem Isten iktata törvénybe? Már az Éden kertben példát mutatott nekünk a Teremtő. A tízparancsolatban is benne van.

Ki változtatta meg a szombat törvényét? Ki tette át vasárnapra. Nem találom a Bibliában, hogy eltörölte vagy megváltoztatta volna Isten.

Ahogy erre kerestem a választ, ezt találtam: ( = Dán.7:25.)





"A vasárnap [tartása] egy olyan katolikus intézmény, amelynek tartalmát és ünneplését csakis a katolikus elvek alapján lehet megmagyarázni - A Szentírás első oldalától az utolsóig, sehol nem találunk egyetlen sort, amiről azt mondhatnánk, hogy az alapján megváltoztatható a hét utolsó napjára meghatározott gyülekezeti istenimádat napja a hét első napjára." - CATHOLIC PRESS, (Sydney, Australia), 1900. Aug. 25.


"Nem szabad, hogy a keresztények júdaizálódjanak azáltal, hogy tartják a szombatot, hanem inkább dolgozzanak azon a napon, és helyette az Úr napját tiszteljék." " - azok, akik ily módon [szombattartással] júdaizálódnak, legyenek kiátkozva Krisztusból?" - A Laodiceai Zsinat (i.sz.365)





A Konstantinápolyi Hitvallás szövegét minden egyes, a keresztény hitre áttért zsidónak eskü formájában kellett megvallania:

“Megtagadom a héberek minden gyakorlatát, rítusát, törvényét, kovásztalan kenyereiket, bárányáldozataikat, vágyaikat, a megtisztulási és felszentelési szokásaikat, a vezekléseiket és böjtjeiket, az újholdjaikat és szombatjaikat, a babonáikat, a himnuszaikat és énekeiket, a zsinagógáikat és szertartásaikat, teljes egészében mindent, ami zsidó, minden törvényt, rítust és szokást, és ha a jövőben, meggondolva magam, visszatérnék a zsidó babonákhoz, vagy a zsidókkal egy asztalnál lakomáznék és titokban velük gyaláznám a keresztény vallást, ahelyett, hogy megcáfolnám őket és megvádolnám hiábavaló hitüket, akkor szálljon rám Káin rettegése, és ragadjon rám Geházi leprája, mindazokkal a törvényes büntetésekkel együtt, amelyekért elismerten felelősséget vállaltam. És legyek kiátkozva az eljövendő világból, vettessen alá a lelkem Sátánéval és az ördögökével együtt. Elfogadom a rómaiak minden szokását, rítusát, törvényét, és örömünnepét, áldozataikat, imáikat, a víz által történő megtisztulást, a Pontifex Maximus [pápa] általi szentségeket, a vezekléseiket, ünnepeiket, a ‘Sol Dei’ [a Nap] szombatnapját, az új énekeket és szertartásokat, és a rómaiak minden ételét és italát. Más szóval, fenntartás nélkül elfogadok mindent, ami római, minden római törvényt, szokást és gyakorlatot és az Új Római Vallást.” - (Stefano Assemani, Acta Sanctorium Martyrum Orientalium at Occidentalium, 1. Köt., Róma 1748, 105. o.)

Úgy a zsidóknak, mint a “zsidózó” keresztényeknek eskü által kellett felvállalni ezt a krédót, amennyiben ennek – az egyébként valóban új - kereszténységnek a részévé kívántak lenni. A krédó szövege két korai latin forrásokat felhasználó munkában található meg, a fentebb már jelzett Martyrum Orientalium at Occidentalium-ban és James Parkes, The Conflict of the Church and the Synagogue: A Study in the Origins of Antisemitism (New York: JPS, 1934) c. írása 394-400. oldalán.




És a pogányokból megtért hívőknek ezt az ígéretet adta az Isten:

Ézs.56:6-7 És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában;...


Az újjá teremtett földön:
Ézs.66:22-23 Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.

Kedves Sándor!
Köszönöm a választ.
Tisztelettel Mika László

Kedves László! Olyan történelmi dátumokról én nem beszéltem, amit Te itt feltártál. Ha hibás tényezőt helyettesítesz be egy számtanpéldába, hibás végeredményt kapsz.

Hogy, hogy is van ez? Bár ezt az anyagomban is megtalálod, de azért itt is megismétlem a számítást.

A hatvankét hét jelentése: hatvankét darab hét év, vagyis 434 év.
A zsidó holdhónapok 30 naposak „a Bibliában”. A holdévek 360 naposak. Mindig ennyivel számol Isten az Ó és az Új szövetségben is. Lásd: Dán. 7:25; 12:7; Jel. 11:2-3; 12:6; 13:5.
A 7+62=69 darab 360 napos 7 év = 173880 nap. Ennek a mai időszámítás szerint használt csillagászati évre való átszámítása szerint osztani kell 365.24-el. 476 évet kapunk.
A rendelet évétől i.e. 444-től számolva 476 évet, akkor i.sz. 33-hoz érkezünk. Ehhez tudnunk kell azt, hogy i.e. 1 után nem nulla jön, hanem +1, s ekkor a megfeszítés dátuma i.sz. 33. lesz.
Tisztelettel: Berkes Sándor

Kedves Sándor!
Válaszát köszönöm szépen!

Kedves Roland!
Isten minden templomban jelen van. Nem templom váltásra van szükség. Ugyanis minden templomban ugyanazzal a problémával kell szembe nézni. Nehéz rátalálni az Istenre a liturgiák, a szokások, a hagyományok, a képek, a bálvány szobrok, és az idegen tekintetek között. Amikor Jézus a Samáriai asszonnyal beszélget, akkor világossá teszi, hogy az igazi imádók bárhol imádhatják Istent. Amikor azonban arról beszél Jézus, hogy hogyan hallgattatnak meg a kéréseink, akkor pedig azt tanítja meg, hogy ha ketten vagy hárman egy akaraton…. Nos ez a két szempont legyen a szemed előtt (és a teljes írás) amikor azon gondolkodsz, hogy mit kell tenni. Felekezet váltással semmit sem lehet megoldani. A megoldást Jézustól akkor tudjuk meg, ha elolvassuk a Nikodémussal való találkozásnál adott tanácsait. Az pedig így szól: „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Jn 3:5. A megoldás Jézus szájából hangzik. Vagyis: A bemerítkezés elkerülhetetlen, és a Szent Szellemben való bemerítkezés úgyszintén elkerülhetetlen. Vízkeresztség, és Szent Szellem keresztség. Ez a megoldás, és nem a templom csere. Keresd ezeket a lehetőségeket. Keresd az Istent. Keresd azt a megoldást, amit Nikodémusnak javasolt Jézus. Ebben a témában előadás készül, - ha az Úr is akarja és élünk - és két hónapon belül tervezem közkincsé tenni. Témája a templomok (és az Új Jeruzsálem) lesznek. Tisztelettel: Berkes Sándor