Meg van írva a csillagokban is

Válasz Görbicz Tamás a „Nem a csillagokban van megírva” c. „kritikusi” lelkületű írására,
amely saját blogján olvasható.

 

     Szomorú dolog kritikai véleményt olvasni egy olyan igehirdetőtől, akiben benne van a harag, sértődöttség, a megbántottság és felháborodás lelkülete. Mintha a Krisztus jó illata kimaradt volna abból az írásból, amelynek vezér gondolata az, hogy „Nem a csillagokban van megírva”. Volt olyan fejezet, amikor azt hittem, hogy az én videó előadásomat kritizálja, de aztán láttam, hogy olyan dolgokért is kikelt magából, amelyekről egy szót sem szóltam, vagy az angol nyelvű anyagokban hallható, vagy régi gyülekezetében volt szokás cselekedni. Így marad az a benyomás bennem, hogy minden olyan előadást összemosott (szinkretizált) egy kritikai véleménybe, amelyek a 2017. szeptember 23-i csillag együttállásról szólnak. Mivel egyelőre csak az én előadásom érhető el az interneten magyarul, illetve azoké, akik az én anyagom alapján készítették a magukét, ezért hiheti az olvasó, hogy a kritika csak az én előadásomról szól. Ez az oka annak, hogy reflektálok Görbicz Tamás ismerethiányos írására.

      Állítása szerint: „nem a csillagokban van megírva”. Mintha Isten nem tudna hozzánk szólni a csillagokon keresztül, és csak egyféleképpen a Biblián keresztül szólalna meg, de ott is csak úgy, ahogyan azt Görbicz Tamás értelmezi. Pedig, ha jól meggondoljuk, Isten üzenetei a természet minden területén megtalálhatóak. Keze nyomát őrzik a fák, növények, hegyek, völgyek, állatok, tenger mélye és szépsége, a csillagos ég és rejtélyes magasságai, rendezett világa. A kozmosz szavunk is a rendezett, ékes-világ, jelentéssel bír, s e rendezettség rendezőre és rendfenntartóra mutat. Igen. Isten keze nyoma mindenhol, a csillagokban is megtalálható, és az evangélium Istennek minden alkotásából kiolvasható. Mondja is a zsoltáros, hogy: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” 19. Zsoltár 2. vers. A teremtéstörténet 1Móz 1:14-18. verseiben is olvashatjuk, hogy az égitestek „jelül” is legyenek. Jézus azt is mondja, hogy a jelek kiolvashatóak a csillagokból: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” Lk. 21:25,26.

 Vegyük most sorra azokat a félrevezető tévedéseket, amelyek Görbicz Tamás írásaiban olvashatóak.

 

Hiba a 2. részben.
A második rész első mondatát így írja, idézem: „Amikor Isten megteremtette az égitesteket, akkor két feladatot adott nekik, az egyik az, hogy világítsanak, a másik, hogy mutassák az idő múlását.

Akárhogy olvasom az 1Móz 1:14-19-et, nekem mindig négyes cél kerekedik ki az Igéből. Ha a cikkének olvasója ezeket az apró, de lényeges csúsztatásokat nem veszi észre, akkor már is ráharapott a „kritikus” megtévesztésére, mert elhiszi neki, hogy az égben nem lesznek jelek az Utolsó Időre nézve.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

Isten azzal a négyes céllal teremtette az égitesteket, hogy:
1. elválasszák a nappalt az éjszakától, (14. vers)
2. és legyenek jelek, (14. vers)
3. és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (14. vers)
4. és legyenek világítókul. (15. vers)

Ez a négyes cél volt az égitestek teremtésének az oka. Ebben a négyes célban Isten olyan jelként helyezte az égi világító testeket az ég mennyezetére, hogy azok a rendkívüli eseményeknek is mutatói legyenek. Ezt a héber (אוֹת) „ót” kifejezéssel írja le a Biblia, amelynek jelentése:  1) jel, jelzés, jelkép, emlékeztető jel 2) katonai jel; pózna, zászló 3) jel, csodajel, figyelmeztető jel, bizonyíték. Azonban az újszövetségi (σημει̑ον) „szémeion” 1) jel, ismertetőjel 2) jeladás, megbeszélt jel 3) előjel, csoda, jelentéssel is bír. Ebben a megbeszélt „jel” a teremtés Igéire mutat vissza, amelyekben Isten megmondta, hogy az égitestek „jelek” is lesznek. Felhívom a figyelmet a 14. versben lévő „és” kötőszóra, amelynek az a szerepe, hogy a felsorolást rendszerezze. Vagyis nem mosható össze a négy cél két céllá. Ez azt jelenti, hogy az Isten által teremtett égitestek „jelül” is adattak. Ezek tehát jelek voltak a történelem folyamán mindig, és lesznek az Utolsó Időben is. Ezt Jézus hitelesíti is a következőképpen: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban;” Lk. 21:25. Majd ezt olvashatjuk az ApCsel. 2-ben: „És teszek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. ApCsel. 2:19-20. Ebben az igében világosan olvasható a „minekelőtte” kifejezés, amely már azt is elárulja, hogy ez Jézus visszajövetelének jelzésére szolgáló égi jel. Úgy is mondhatjuk, hogy az Utolsó Idők egyik jele. Égi jelekről tehát Jézus is beszélt, éspedig olyan égi jelekről, amelyek az Utolsó Idők jelei lesznek. Éppen ezért csúsztatás, amit a kritikus akar „elhitetni” cikkének olvasóival.

Amikor azonban Jézus megérkezik, hogy a választottakat egybegyűjtse, (elragadtatás céljából) akkor az Úr haragja is elérkezik. Amikor a választottakat (Eklézsia) elragadja magával Jézus Krisztus, akkor már nem jelként, hanem csapásként sötétedik el a nap, és veszti el fényét a hold. Így olvashatjuk: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” Mt. 24:29. Itt már nem olvashatjuk, hogy „jel”-ként viselkednek. Ez már csapás lesz a földön maradt emberiség számára, mert teljes lesz a sötétség éjjel és nappal. Éppen ezért, minden ezt megelőző Utolsó Idők jele, az az elragadtatásnak is jele.

Más tehát a jel, mert az az Utolsó Időkre figyelmeztet, és más a csapás, mert az a „megátalkodottakat” fogja sújtani. Igen ám, de ebben nem tudott kiigazodni a kritikus, és összekeverte az égi jelet az égi csapással. Ennek a gondolatnak a részletes kifejtése olvasható a következő videó előadásaimban:

https://youtu.be/mR2spMlFHXc?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b
https://youtu.be/v4cP_4KjTJ4?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b
https://youtu.be/JQR7ZnZ0gJE?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b

 

A következő hiba a 2. részben:
A 2. részben ezt írja Görbicz Tamás, idézem: „Az égbolt tanulmányozását tehát az Örökkévaló az „ég alatt levő többi népnek hagyta meg”. Isten a természeti kijelentésen bőven túl adott magáról kijelentést a választott népnek, akik ezek után nem szorultak rá, hogy az égitestekből próbálják megfejteni kicsoda az Isten és mit, mikor akar tenni.” Ha a teljes írás fényében akarunk ilyen kijelentést tenni, akkor óvatosabbnak kellene lenni, mert a Bibliában bizony sok Ige olvasható arról, hogy igenis tanulmányozható az égbolt. Csak éppen nem szabad összekeverni az asztrológiát az asztronómiával! Az asztrológia okkult áltudományos ágazat, és varázslók gyakorolják. Jelentése az asztér (csillag), és a logosz (szó, beszéd) szavakból épül fel, és csillagokról való beszédet jelent. Az asztronómia viszont a csillagászat kifejező szava, amely az asztér (csillag) és a nomosz (törvény) szavakból épül fel, és a csillagok törvényeivel foglalkozó tudományág. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sok keresztyén ember él a világon, akik csillagászok, csillagászkutatók, és az égitestek tanulmányozásából élnek, mégpedig tisztességes és igei alapokra helyezett körülmények között. Nem tudunk azonban egyetlen asztrológusról (jövendőmondó, varázsló) sem, aki az Eklézsiához tartozna. Lássunk néhány Igét az asztronómiára nézve.


Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” Zsolt 8:4. Ez az Ige pontosan azt mondja el, hogy Isten keze munkáját csodálhatjuk akkor is, amikor szemléljük, figyeljük a csillagos eget.


Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!” Jób 22:12. Ezen az Igén keresztül még azt is olvashatjuk, hogy „És lásd,”. Felszólít arra, hogy Isten nagyságát szemléljem, ha a csillagokra (teremtményeire) tekintek.

Mennyivel másképpen hangzik a következő Ige: „Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.” Ézs 47:13. Itt már azokról szól, akik nem a törvényszerűséget vizsgálják, hanem csak beszélnek (megjelentik) a látottak alapján az égitestekről. Ez nyilván az asztrológia, vagyis a varázslás területe.


Megint más a helyzet, ha egy olyan perszonifikációval (megszemélyesítéssel) találkozunk, amelyben metaforával fejezi ki az Ige a tévelygő teremtmények hovatartozását: „Tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.” Júd. 1:13.

Valóban jó volna, ha egy magát kritikai írásra szánó teológus (lelkész) el tudna ezekben igazodni, és az általa is emlegetett és fontosnak tartott bibliaértelmezés szabályait alkalmazná. Nem elég azonban fontosnak tartani, érteni és a gyakorlatban alkalmazni is kell azt! Különben tévelygőkké válnak a „csillagok”, és az Ige helyes hasogatása helyett manipulálás lesz belőle.

 

Hiba a 3. részben.
A következő meglepő megállapítás olvasható a 3. rész elején: "Amikor a farizeusok „égi” vagy „mennyei” jelet követeltek Jézustól (szó szerint: jelet a Mennyből), akkor nem csillagállásokat akartak látni (melyeket egyébként szabad szemmel nem is lehet, távcsövek, asztrológiai programok kellenek hozzá), hanem „természetfeletti”, „isteni” jeleket. Mégpedig azért, mert amikor Isten Mózest elküldte a néphez, küldetésének igazolására jeleket adott neki (2M4,1-9)” „Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.”

Először is, miből tudta megállapítani, hogy a farizeusok nem csillagállásokat akartak látni? Mintha Istennek olyan szegényes volna a tárháza, hogy Mózes botján kívül már nem is tudna másféle jelet adni az embereknek. Hogyan lehet a csillagoktól Mózes botjáig eljutni, sohasem gondoltam volna!? Mit kezdjünk tehát azokkal az Igékkel, hogy: „És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. Lk. 21:11. Vagy: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Lk. 21:25. Vagy: „És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;” Jel. 12:1. Miért kell ezeket figyelmen kívül hagyni, és úgy kritizálni, hogy a teljes igazságot elhallgatja? Az igazság elhallgatása… az nagy hiba!

Fontos! A Jelenések könyve 12. fejezetében olvasható „nagy jel az égben” nem az elragadtatás eseménye, hanem az Utolsó Idők egyik nagy jele. Bár nem hallgattam meg minden erről szóló előadást, de ekkora tévedést nem követ el egy józan teológus sem. 2017. szeptember 20-a és 23-a csillag együttállásai után ugyanúgy nap napot követ, mint előtte, de figyelmünk már odafordul az Utolsó Idők más-más jeleire. Ez a jel annak adatott, aki a Bibliát olvassa. Az más kérdés, hogy mi a spirituális értelme, jelentése? Arról a Jaj, jaj, jaj c. könyvemben részletesen írtam.

 

Hiba az 4. részben.
Görbicz Tamás állítása szerint az egyház elragadásának semmiféle előjele nincs. Idézem: „Jézus visszatérése két eseményt is magában foglal. Az egyik az egyház elragadása, a másik Izrael megszabadulása az Antikrisztustól. Az Egyház elragadásának semmilyen előjele sincs, hanem a hívőknek állandóan készen kell állniuk („ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik…”; „Akik készen voltak bementek”). A másodikat, Izrael szabadulását, számos jel előzi meg:” Érdekességképpen megjegyzem, hogy a Máté evangéliuma 24. fejezete az Utolsó Idők jeleiről szól. Még akkor is, ha az Utolsó Időbe beleértjük Izrael helyreállítását (ami részben már megtörtént), az Egyház (Eklézsia) elragadását, az utolsó hét évet, s majd a millenniumi idő kezdetét is. Ez mind az Utolsó Idők témaköre. Bármelyik eseményt szemléljük, és véljük felfedezni a megtörténtét, tudnunk kell, hogy a másik is küszöbön van! Ezek az események egymást is jelzik, de ezeknek felismerésére jeleket hagyott meg Jézus. Ezekről olvashatunk a Máté evangéliuma 24. fejezetében. Az az állítás, hogy az Egyház elragadásának semmi előjele nincs, éppen ezért helytelen. Az Egyház (Eklézsia) elragadtatásának is jelei mindazok a jelek, amelyek a Mt. 24-ben olvashatóak.

Továbbá: Izrael szabadulását valóban számos jel előzi meg. De Izrael szabadulására a pogányok teljességének bemenetele (elragadtatása) után van lehetőség. „Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.” Róma 11:25. Ha Izrael szabadulását számos jel megelőzi, akkor az mind-mind jele az Eklézsia elragadásának is.

 

Következő hiba a 4. részben

Nem jelek és jelek

Ebben a részben így érvel: „Az Olajfák hegyi beszédben (Mt24; Mk13; Luk21) Jézus a tanítványai három kérdésére ad választ: Mikor lesz a templom lerombolása? Mi lesz Jézus visszatérésének jele? Mi lesz a korszakváltozás (helytelenül: világ vége) jele, vagyis mikor kezdődik el a Messiás békekirálysága, az Ezeréves királyság (latinul: Millennium)? Jézus az első kérdésre azzal válaszol, hogy Jeruzsálem és a templom pusztulása akkor jön el, amikor látják a várost ostromgyűrűbe zárva. A másik két kérdésre kétféle választ ad: mi NEM lesz a jele, és mi LESZ a jele. Nem lesz a jele: háborúk, éhínségek, földrengések, járványok.

Állítása szerint a 6-7. versekben megfogalmazottak nem jelek. Ezek után van szó csak jelekről. Nos, ha ez igaz, akkor mit jelent a 8. versben megfogalmazott „sok nyomorúság”, amit a görög szöveg „ódin”-nal fogalmaz meg? Ez a fogalom a szülő asszony, a szülésre felkészítő fájdalmait írja le. Vajon mire vonatkozik? Mert amit a 6-7. versekben mond Jézus, arra azt mondja a 8. versben, hogy: „Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” Mt. 24:8. Ha ez a nyomorúság (ódin) kezdete, akkor mondhatjuk-e azt, hogy azok, amiket eddig felsorolt Jézus, azok nem jelek, nem jeleznek semmit? Hát nem. Sőt! Pontosan ezzel hívja fel Jézus a figyelmünket arra, hogy amikor ezek a jelek a megtévesztőkkel (4. vers) és a hamis Krisztusokkal (5. vers) együttesen fennállnak, akkor azok már a „sok nyomorúságot” (ódin) jelzik. Vagyis ezek jelek.

Ezek után felhívom a figyelmet, hogy a nyolcadik versig az ódin, vagyis a felkészítő nyomorúság előjelzéséről van szó. A kilencedik versben viszont már a nagy nyomorúság görög kifejezése, a thlipszisz olvasható. Ez a két szakasza van ugyanis az utolsó hét évnek, vagyis az Utolsó Időnek. Az utolsó évhétnek az első fele a felkészítő nyomorúság (ódin), amely 1260 napig, és a második fele a nagy nyomorúság (thlipszisz), amely 1290 napig tart. Az 1290 napos nagy nyomorúságból az utolsó 1260 nap a harag napja. Az első 30 nap pedig az a rövid idő, amelybe az Eklézsia is belekerül. Lásd Mt. 24:22, és a Jelenések 3:10. verset. A harag azonban, - amely 1260 napig tart a nagy nyomorúság 1290 napos ideje alatt - az Eklézsiát nem sújtja. Lásd: 1Thess. 1:10; és 5:9. Mind ezeket igen részletesen bemutatom „Az utolsó évhét eseményei” c. videó előadásban:

https://youtu.be/mR2spMlFHXc?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b

Tíz sorral lentebb nem tesz különbséget a jelek és a csapások között az író. Márpedig nagyon fontos az égi jeleket különválasztani az égi csapásoktól! Amikor ugyanis a véres holdról olvasunk, akkor mindig az Utolsó Idők jeleiről van szó. Amikor Jézus megérkezéséről olvasunk akkor a hold nem fényes állapotú. Amikor a hold elsötétedéséről olvasunk, akkor viszont már a harag napjának idejében lévő csapásoknál jár a prófécia.

A véres vagy nem fénylő, vagy elsötétülő holdról szóló prófécia mindig együtt olvasható a nap elsötétedésével. Akár az Utolsó Időkről van szó, akár az Úr haragjának napjáról. Csupán az első esetben (Utolsó Idők) vérvörös látványú a hold. A másik esetben nem fénylik (Jézus megérkezése a választottakért), a harmadik esetben (az Úr haragjának napján) pedig elsötétedik. Megértem, hogy nehéz kiigazodni e három különböző holdállapot között, de a teológus dolga az, hogy végezzen exegézist, lektoráltassa munkáját, s majd úgy álljon a nyilvánosság elé.

Esemény

A nap állapota

A hold állapota

 

Utolsó Idők jelei

elsötétedik

véres (Jóel 2:31.; ApCsel 2:20.; Jel 6:12.)

Jézus megérkezése

elsötétedik

nem fénylik (Mt. 24:29.; Mk. 13:24.)

Csapás a harag napján

elsötétedik

elsötétedik (Jóel 2:10; 3:15; Jel 8:12.)

 

Jöjjön egy döbbenet a 4. rész végén.

Idézem: „Azért idéztem ide minden részt, hogy világos legyen: lesznek kozmikus jelek, de ezeket MEGELŐZI a „nagy nyomorúság” vagyis a nagy üldözés.
     Ha a „nagy nyomorúság” megelőzi az Utolsó Idők jeleit, akkor valóban nagy a baj! Akkor a kocsi megelőzte a lovat, vagyis karambol történt. A Bibliában azonban az idézett állításnál nagyobb a rend. Az Utolsó Időknek jelei vannak. Az Utolsó Idő hét éves időszakának a második fele a nagy nyomorúság. A sorrend tehát a következő: Előbb a jelek, aztán az utolsó hét év. Vagyis a jelek megelőzik a nagy nyomorúság idejét. „A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.” Apcs 2:20. Igen, azt olvashatjuk ebben az igében is, hogy az Úr nagy és fényes napja előtt lesznek jelek.

 

Hiba az 5. részben.
     Görbicz Tamás szerint a Jupiter bolygó: „Tavaly decemberben lépett a Szűz csillagképbe és „megszületése” esik szeptember 23-ra. Ami pedig idén a zsidó újév, a sófárzengés napja is egyben.
Ez nem igaz! Három nagy tévedés is van ebben a két mondatban.
     Az első az, hogy nem tavaly decemberben lépett be a Szűz csillagképbe, hanem pontosan 2016. november 20-án. Részletesen, világosan bemutatom az előadásomban.
Lásd! https://youtu.be/Y6LHQoAUQYw
     A második tévedés: nem szeptember 23-ra esik a Jupiter kilépése a szűz méhéből, hanem szeptember 10-re. Ezt is elég világosan bemutatom.
     A harmadik tévedés a következő. A zsidó év 5777. esztendeje a Gergely naptár szerint 2017. szeptember 20-ig tart. Evidens, hogy az 5778. év szeptember 21-én kezdődik. Ez a kürtzengés napja. Nem pedig a szeptember 23-ik napja.

 

Helyes bibliafordítások helytelen értelmezése az 5. részben.
A Jelenések könyve ugyanis eleve szimbolikus képekben közli az üzenetet. Az üzenet eredete és átadásának módja rögtön az elején le van írva (Jel1,1):
Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.
Ezt az Igét így magyarázza: „Az, amit itt „kijelent”-nek fordítottak, az eredetiben két szó: „aposztello” és „szemaino”. Ez utóbbi ugyanaz a „szémeion” (jel, jelzés, szimbólum), mint a 12. fejezet égi „jele”. A szó szerinti fordításhoz Csia Lajos verziója áll a legközelebb:
     Teljesen érthetetlen, hogy az „aposztelló” mit keres a „kijelentés”, vagy pedig a Csia Lajos szerinti „jelképekbe öltöztetett” fordítás alapjaként. Ugyanis az „aposztelló” aorisztosz aktív participiumának „aposztejlasz”-nak a fordítása:
     Új fordítás szerint: elküldve
     Csia Lajos fordítás szerint: úgy küldte el
     Károli szerint: elküldvén

Mindezeket nem a gyülekezet tagjainak és igehallgatóknak kell tudni, hanem a teológusnak, aki az Igét magyarázza. De hát, amit itt művel? Az már vakvágány!

 

Hiba az 6. részben.
Azt állítja, hogy az asszony szülésének időpontját úgy jelölik meg az előadók, mint az elragadtatás napját. Az én előadásomban még csak el sem hangzik ilyen. Van azonban elérhető hasonló előadás angol nyelven bőven, és bár nem hallgattam meg mindet, lehet benne olyan is, amelyik valóban azt állítja. Nem tudom. Azt azonban meg kell ilyenkor mondani, hogy melyik előadásról vagy előadóról van szó, mert magyar nyelven - tudomásom szerint - csak az én előadásom van fent az interneten. Mindenki más abból dolgozik. Nyilván mindenki az enyémre asszociál. Ezért az ő kritikája egy szinkretista írásmű, amely összemos mindenkit válogatás nélküli stílusban. Az általánosítással sokakat a vádlottak padjára ültet, és a kritikus író vádlóvá lép elő. Olyan ez, mint amikor a nemtörődöm kritikus összemossa az asztrológiát az asztronómiával. Ha viszont az angol nyelvű anyagokkal van baja, akkor angol nyelven kell írni a kritikát!

Következzen egy hanyag kijelentés a 6. részből. Idézem: „Akik tisztában vannak azzal, hogy az Egyház az örök „Ma” idejében él és ezért nincs „ideje” csak küldetése, azok Izrael üdvtörténelmében keresik a jel értelmét. Elvégre a többi égi jel (pl. a „vérholdak”) az Úr ünnepnapjaival estek egybe, tehát ez a jel is Izraellel kell kapcsolatos legyen. Ráadásul 2017 éppen 50 évvel van a híres hatnapos háború után (Jóbel év!!!!)
A problémát pirossal megjelöltem. Aki ismeri a vérholdak történetét és jövőjét, az biztosan érti, miről van szó. Arról, hogy nem minden vérhold esett és esik a jövőben sem egybe az Úr ünnepnapjaival. Éppen ezért figyelemre méltó, ha egy vérhold egybe esik az Úr ünnepnapjaival. Az pedig, ha egy tetrád (négy egymást követő vérhold) egybeesik az Úr ünnepnapjaival, különösen figyelemre méltó esemény! Ráadásul 2017-ben egyetlen részleges vérhold lesz augusztus 07-én. Láthatósága pedig Ázsia, Kelet-Afrika, Ausztrália lesz. De ekkor nincs semmiféle ünnep. A következő vérhold 2018. 01.31-én lesz, és akkor sem lesz semmiféle ünnep. Az azt követő 2018. 07. 27-én, de ünnep akkor sem lesz. A múltban is ugyanez a helyzet. Pontosan akkor van a vérholdaknak „jel” jelentősége, ha az Úr ünnepeire esnek, mert akkor olvasható annak üzenettartalma. Ezt videó előadásomban részletesen el is magyarázom. Ezért emeljük ki azokat a tetrádokat, amelyek az Úr ünnepnapjaival kapcsolatosak. Ezeknek bárki utána nézhet, és leellenőrizheti a NASA szabadon hozzáférhető honlapján. Görbicz Tamás is megtehette volna, hogy írásával senkit meg ne tévesszen!

Végre egy nagyon helyes megállapítás a 6. fejezetben.
     Idézem: „A többi magyarázat az összevissza kamuzás, az önkényes magyarázatok kategóriába tartozik. Márpedig a próféciák magyarázatának vannak szabályai, ez nem olyan tudomány, amit bárki kedve szerint művelhet. Vannak ugyanis azok, akik kipróbáltak és helyesen hasogatják az Igét, és vannak a szentségtelen, üres fecsegők, akik egyre nagyobb istentelenségekbe süllyednek.
Hát igen. Ezt vallom én is. Ezzel a gondolattal teljesen egyet tudok érteni. Az összevissza kamuzás, az Ige összevissza hasogatása, szakszerűtlen magyarázata, a hermeneutika ismeretének hiánya, az üres fecsegés, a pontatlan eseménydátumok, helytelen igeértelmezés engem is nagyon zavar!
     Kérdezem: Ha a kritikus tudja, hogy vannak a próféciák magyarázatának szabályai, akkor miért nem alkalmazta? Miért ennyire felületes, már-már hanyag, még csak utána sem néz annak, amit állít, hogy valóban úgy van-e? Ezt válaszolja meg mindenki magában!

 

Utószó. 7. rész
„Az Ige nem csáki szalmája”.
Végezetül pedig azt állítja hogy: „A próféciák értelmezése nem lehet önkényes. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy elveszett személyt keresnek. Adnak róla leírást: 175 cm magas, fehérbőrű, kék szemű, szőke, férfi. stb. Ez – a példa kedvéért - öt világos kritérium. Nem telefonálhatsz be a rendőrségre, hogy láttad a keresett személyt, ha ebből csak egy, kettő vagy három illik rá, mert hülyét csinálsz magadból. De azt sem mondhatod, hogy szerintem ő az, mert 175 centi, fehérbőrű, kékszemű és szőke, bár az igaz, hogy nő. Még akkor sem biztos, hogy azt láttad, akit látnod kellett, ha mind az öt kritériumnak eleget tesz - de akkor legalább esélyes. Még mindig meg kell vizsgálniuk azoknak, akik még ennél is többet tudnak róla, hogy ő-e a keresett személy.

Hasonlóan van ez a próféciáknál is. A prófétai kijelentésben vannak kritériumok, néha sok, néha kevés. De amiről a prófécia beszél, annak mind jelen kell lennie, ha azt állítjuk, hogy valami beteljesedik. Ha egy vagy kettő hasonlít, de háromnak köze sincs az egészhez, akkor nem hajlítgathatjuk leleményesen a valóságot addig, amíg az olyan nem lesz, amilyennek látni akarjuk.
     Nem elég mondani, hogy a próféciák értelmezése nem lehet önkényes, be is kellett volna tartani! Valóban annyira pontatlan a kritika és a magyarázni akarás, hogy az olvasó vagy bedől, és vaktában elhiszi, vagy ha igényes, és utána néz, akkor véleménye máris az, hogy nincs krisztusi illata a kritikának.
     Az apokaliptika a Bibliának az a területe, amelyre ha bárki alázat hiányában (lábán saruval) belép, megégeti az apokaliptika tüze. Amikor Mózes a csipkebokornál volt, (2Móz 3:1-5.) Isten azt kérte tőle, hogy vegye le a saruját, mert szent az a hely, ahol áll. „És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” 2Móz 3:5. Az alázat kifejezője volt a levett saru. Aki gőgösen önmagát felmagasztalja mások fölé, az ne jöjjön be az apokaliptika területére, mert még az is kiderülhet, hogy nem ért hozzá! „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” Péld. 18:12.
     Mindenki tévedhet, Görbicz Tamás is, én is. Vele ellentétben én nem haragszom, nem kárhoztatom, de azt kérem tőle, hogy „oldd le a te saruidat lábaidról”, ha az apokaliptika területére lépsz! Azt is fontos lenne megtanulni, hogy az apokaliptika más, mint a prófécia. A prófécia értelmezése nem azonos az apokaliptika értelmezésével. Megérthetjük ezt az apokaliptika fogalmán, jelentésén és definícióján keresztül.

A bibliai apokaliptika fogalma, jelentése és definíciója.
     A Bibliában található apokaliptika az a tudomány, amely az apokaliptikus történeteket és próféciákat tárgyalja. Saját nyelvezettel rendelkezik, amely magában egy stílust képvisel. Az apokaliptika gyakran van együtt több irodalmi műfajjal is. Így például a Jelenések könyvében megtalálható négy fő műfaj:
• a dráma, (prófétikus dráma)
• a levél,
• a prófécia,
• az apokaliptika.

     Az apokaliptika elrejtett üzeneteket tartalmazó szimbólumoknak a rendszere, valamint azok hordozó eleme, mely bizonyos műfajokba csomagolt, vagy allegóriákba zárt (kódolt) nyelvezet. Mindig lepecsételt írásmű, amely pecsét(ek) feltörésre vár(nak), de feltörni a pecséteket az képes, aki az iratot megalkotta. Maga Jézus Krisztus. Éppen ezért az ő kijelentése alapján értelmezhető minden bibliai apokaliptikus irat. „Az apokaliptika - az apokalipszis sajátos ábrázolásmódja, az apokaliptikus könyveket felölelő irodalom.” A Keresztyén Bibliai Lexikon így fogalmaz: „A szó jelentése az apokalüptó g. igére megy vissza, melynek jelentése: »(titkot) felfedni, kijelenteni«. Teológiai szakkifejezésként elsősorban műfaji meghatározás, amely olyan irodalmi alkotást jelöl meg, ahol a szerző(k) mitológiai utalásokkal telített, szimbólumokban bővölködő nyelven a közeli végidőket jövendöli(k) meg, ill. az ezt követő hatalmas történelmi fordulatot. Nem ritka eközben a víziók, és audíciók ábrázolása sem. A műfaji kategórián túl a bibliai apokaliptika bizonyos teológiai látásmódot is jelent, amely először a Kr. e. 5. század »korszelleme« volt, majd ezt követően képviselhető szemléletként tovább élt egészen napjainkig.”
     A szakkifejezés eredete a Jelenések könyvére megy vissza. Az ehhez hasonló műveket nevezték apokaliptikusnak. Az apokaliptika a műfajra, látásmódra utal, az eszkatológia pedig a teológiai fogalomra. Az eszkatológia az aioón végére és az eljövendő elejére utal, az apokaliptika pedig azt írja le, ami a korszakváltáshoz vezet. Részletesebben kifejtve lásd: jaj, jaj, jaj c. könyvem végén a Függelék c. fejezetet. A könyv második kiadása megtalálható és letölthető ezen a honlapon a „Prezentációk” alatt.

     Javaslom, hogy aki e témához hozzányúl, végezzen alaposabb Bibliaanalízist, tartsa be az exegetikai munka szabályait, nézzen utána a hermeneutika tudományának, és a vádolást hagyja a vádlóra. Továbbá: nem árt, ha ilyen tévedések, és megtévesztések után az ember magába tekint, és úgy áll Isten, és a gyülekezete elé, ahogyan ilyenkor illik. Végezetül: nem szabad elfeledni, hogy nem kárhoztatásra szól a mi elhívatásunk! „A stílus maga az ember.” Bizony: „Az Ige nem csáki szalmája”.

 

Berkes Sándor Teológus