Skip to main content

Meg van írva a csillagokban is


 


Isten keze munkája,- a csillagokban is meg van írva 

 

        Isten üzenetei a természet minden területén megtalálhatóak. Keze nyomát őrzik a fák, növények, hegyek, völgyek, állatok, tenger mélye és szépsége, a csillagos ég és rejtélyes magasságai, rendezett világa. A kozmosz szavunk is a rendezett, ékes-világ,- jelentéssel bír, s e rendezettség rendezőre és rendfenntartóra mutat. Isten keze nyoma mindenhol, a csillagokban is megtalálható, és az evangélium Istennek minden alkotásából kiolvasható. Mondja is a zsoltáros, hogy: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” 19. Zsoltár 2. vers. A teremtéstörténet 1Móz 1:14-18. verseiben is olvashatjuk, hogy az égitestek „jelül” is legyenek. Jézus azt is mondja, hogy a jelek kiolvashatóak a csillagokból: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” Lk. 21:25,26.


Isten célja az égitestek teremtésével 1Móz 1.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.


Isten azzal a négyes céllal teremtette az égitesteket, hogy:

  1. elválasszák a nappalt az éjszakától, (14. vers)

  2. és legyenek jelek, (14. vers)

  3. és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (14. vers)

  4. és legyenek világítókul. (15. vers)


Ez a négyes cél volt az égitestek teremtésének az oka. Ebben a négyes célban Isten olyan jelként helyezte az égi világító testeket az ég mennyezetére, hogy azok a rendkívüli eseményeknek is mutatói legyenek. Ezt a héber (אוֹת) „ót” kifejezéssel írja le a Biblia, amelynek jelentése:  1) jel, jelzés, jelkép, emlékeztető jel 2) katonai jel; pózna, zászló 3) jel, csodajel, figyelmeztető jel, bizonyíték. Azonban az újszövetségi (σημει̑ον) „szémeion” 1) jel, ismertetőjel 2) jeladás, megbeszélt jel 3) előjel, csoda, jelentéssel is bír. Ebben a megbeszélt „jel” a teremtés Igéire mutat vissza, amelyekben Isten megmondta, hogy az égitestek „jelek” is lesznek. Felhívom a figyelmet a 14. versben lévő „és” kötőszóra, amelynek az a szerepe, hogy a felsorolást rendszerezze. Mint azt olvashattuk, Isten által teremtett égitestek „jelül” is adattak. Ezek tehát jelek voltak a történelem folyamán mindig, és lesznek az Utolsó Időben is. Ezt Jézus hitelesíti is a következőképpen: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban;” Lk. 21:25. Majd ezt olvashatjuk az ApCsel. 2-ben: „És teszek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. ApCsel. 2:19-20. Ebben az igében világosan olvasható a „minekelőtte” kifejezés, amely már azt is elárulja, hogy ez Jézus visszajövetelének jelzésére szolgáló égi jel. Úgy is mondhatjuk, hogy az Utolsó Idők egyik jele. Égi jelekről tehát Jézus is beszélt, éspedig olyan égi jelekről, amelyek az Utolsó Idők jelei lesznek.

        Amikor azonban Jézus megérkezik, hogy a választottakat egybegyűjtse, akkor az Úr haragja is elérkezik. Amikor a választottakat (Eklézsia) elragadja magával Jézus Krisztus, akkor már nem jelként, hanem csapásként sötétedik el a nap, és veszti el fényét a hold. Így olvashatjuk: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” Mt. 24:29. Itt már nem olvashatjuk, hogy „jel”-ként viselkednek. Ez már csapás lesz a földön maradt emberiség számára, mert teljes lesz a sötétség éjjel és nappal. Éppen ezért, minden ezt megelőző Utolsó Idők jele, az az elragadtatásnak is jele.

Más tehát a jel, mert az az Utolsó Időkre figyelmeztet, és más a csapás, mert az a „megátalkodottakat” fogja sújtani. Ennek a gondolatnak a részletes kifejtése olvasható a következő előadásaimban:

https://youtu.be/mR2spMlFHXc?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b
https://youtu.be/v4cP_4KjTJ4?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b
https://youtu.be/JQR7ZnZ0gJE?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b


Az égbolt megfigyelhetősége:
A Bibliában sok Ige olvasható arról, hogy tanulmányozható az égbolt. Csak éppen nem szabad összekeverni az asztrológiát az asztronómiával! Az asztrológia okkult áltudományos ágazat, és varázslók gyakorolják. Jelentése az asztér (csillag), és a logosz (szó, beszéd) szavakból épül fel, és csillagokról való beszédet jelent. Az asztronómia viszont a csillagászat kifejező szava, amely az asztér (csillag) és a nomosz (törvény) szavakból épül fel, és a csillagok törvényeivel foglalkozó tudományág. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sok keresztyén ember él a világon, akik csillagászok, csillagászkutatók, és az égitestek tanulmányozásából élnek, mégpedig tisztességes és igei alapokra helyezett körülmények között. Nem tudunk azonban egyetlen asztrológusról (jövendőmondó, varázsló) sem, aki az Eklézsiához tartozna. Lássunk néhány Igét az asztronómiára nézve.

Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – [mondom] – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?Zsolt 8:4. Ez az Ige pontosan azt mondja el, hogy Isten keze munkáját csodálhatjuk akkor is, amikor szemléljük, figyeljük a csillagos eget.

Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!Jób 22:12. Ezen az Igén keresztül még azt is olvashatjuk, hogy „És lásd,”. Felszólít arra, hogy Isten nagyságát szemléljem, ha a csillagokra (teremtményeire) tekintek.

Mennyivel másképpen hangzik a következő Ige: Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.Ézs 47:13. Itt már azokról szól, akik nem a törvényszerűséget vizsgálják, hanem csak beszélnek (megjelentik) a látottak alapján az égitestekről. Ez nyilván az asztrológia, vagyis a varázslás területe.
Megint más a helyzet, ha egy olyan perszonifikációval (megszemélyesítéssel) találkozunk, amelyben metaforával fejezi ki az Ige a tévelygő teremtmények hovatartozását: Tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.Júd. 1:13.


A farizeusok jel kérése

„És hozzá menvén a farizeusok és szadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nekik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik neki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.” Mt 16:1-4. A Jelenések 12. fejezetében olvasható nagy égi jelet Jézus jelentette meg Jánosnak a Páthmos szigeten. Vajon miért nem mutatott mennyei jelet a farizeusoknak? Az egyik oka abban van, hogy a farizeusok ugyanazzal a lelkülettel mentek hozzá, amellyel a pusztában Sátántól megkísértetett Jézus. A kísértés πειράζω (peiradzó) lényege abban van, hogy valaki olyan próba alá helyezi a másikat, amelyben az végérvényesen elbukhat. Az elbukás esélye nagy, kivéve, ha Isten oltalma alatt áll az, aki a kísértének ki van téve. Ez azonban nem akadályozza meg a gonoszt abban, hogy próbálkozzon, és elbuktatni akarjon bennünket. A farizeusok számára nem a jel volt a fontos, hanem az, hogy a prófétát, és az általuk „nép megháborító” –nak nevezett Jézust bele vigyék olyan kényszerhelyzetbe, amely Isten büntetését vonja maga után. Ilyen lett volna az, ha égi jelet mutat neki. Mivel abban az időben nem volt semmiféle jel fönt az égen, ezért neki csodát kellett volna tenni, de ha a csodatétel emberi kívánságra történik, akkor az mirákulum, és a csodatevő személyét fényezi. Ez viszont tilos, és Isten büntetését vonja maga után. Ezt tudták a farizeusok, és ebbe akarták bele kergetni a jelkéréssel Jézust. Tudták, hogy utána Isten bünteti meg érte a prófétát. Viszont Jézus látta szíveik hamisságát, és a Jónás próféta jelét mutatta fel nekik. Ez a kísértés ugyanaz a jelenség lett volna, mint ami a Bálám tanítása alapján történt Izrael népén. Bálám azt tanította meg Bálákkal, hogy ne fegyverrel győzze le Isten népét, mert úgy nem bír vele. Vigye bele a kísértésbe, s ha bűnbe esik Isten népe, akkor maga Isten fogja őket megverni. Ez a gonosz taktika volt érvényben a farizeusok előtt, amikor odamentek, hogy Jézust megkísértsék. „És hozzá menvén a farizeusok és szadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt. Mt 16:1. Nagyon fontos megjegyezni, hogy Jézus ekkor is ellene állt a kísértőknek, és nem teljesítette kéréseiket, nem mutatott nekik mennyei jelt. 


Az utolsó idők jelei

És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. Lk. 21:11. Vagy: És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Lk. 21:25. Vagy: És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;Jel. 12:1. Ezek az Igék mind, mind azt mondják, hogy a csillagokban meg van írva az Utolsó Idők figyelmeztető beszéde. 

Fontos! A Jelenések könyve 12. fejezetében olvasható „nagy jel az égben” nem az elragadtatás eseménye, hanem az Utolsó Idők egyik nagy jele. 2017. szeptember 20-a és 23-a csillag együttállásai után ugyanúgy nap napot követ, mint előtte, de figyelmünk már odafordul az Utolsó Idők más-más jeleire. Ez a jel annak adatott, aki a Bibliát olvassa. A spirituális értelme, jelentésről a Jaj, jaj, jaj c. könyvemben részletesen írtam. Lásd: http://www.apokaliptika.hu/images/apokaliptika/Jelenesekonyve.pdf

 

Az egyház elragadásának előjelei: Máté evangéliuma 24. fejezete az Utolsó Idők jeleiről szól. Az Utolsó Időbe beleértjük Izrael helyreállítását (ami részben már megtörtént), az Egyház (Eklézsia) elragadását, az utolsó hét évet, s majd a millenniumi idő kezdetét is. Ez mind az Utolsó Idők témaköre. Bármelyik eseményt szemléljük, és véljük felfedezni a megtörténtét, tudnunk kell, hogy a másik is küszöbön van! Ezek az események egymást is jelzik, de ezeknek felismerésére jeleket hagyott meg Jézus. Ezekről olvashatunk a Máté evangéliuma 24., Márk evangéliuma 13., és Lukács evangéliuma 21. fejezeteiben.


Izrael szabadulását számos jel előzi meg. De Izrael szabadulására a pogányok teljességének bemenetele (elragadtatása) után van lehetőség. „Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.” Róma 11:25. Ha Izrael szabadulását számos jel megelőzi, akkor az mind-mind jele az Eklézsia elragadásának is.

Az utolsó évhét két nagy esemény fázisa a nyomorúság (ódin) és a nagy nyomorúság (thlipszisz). A Mt 24:8. versben megfogalmazott „sok nyomorúság”, amit a görög szöveg „ódin”-nal fogalmaz meg? Ez a fogalom a szülő asszony, a szülésre felkészítő fájdalmait írja le. Vajon mire vonatkozik? Mert amit a 6-7. versekben mond Jézus, arra azt mondja a 8. versben, hogy: „Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” Mt. 24:8. Jézus ezzel a mondattal hívja fel a figyelmünket arra, hogy amikor ezek a jelek a megtévesztőkkel (4. vers) és a hamiskrisztusokkal (5. vers) együttesen fennállnak, akkor azok már a „sok nyomorúság” (ódin) kezdetét jelzik. Vagyis: ezek jelek, ezek együttes fennállása az Utolsó Időknek jelei.

Ezek után felhívom a figyelmet, hogy a nyolcadik versig az ódin, vagyis a felkészítő nyomorúság előjelzéséről van szó. A kilencedik versben viszont már a nagy nyomorúság görög kifejezése, a thlipszisz olvasható. Ez a két szakasza van ugyanis az utolsó hét évnek, vagyis az Utolsó Időnek. Az utolsó évhétnek az első fele a felkészítő nyomorúság (ódin), amely 1260 napig, és a második fele a nagy nyomorúság (thlipszisz), amely 1290 napig tart. Az 1290 napos nagy nyomorúságból az utolsó 1260 nap a harag napja. Az első 30 nap pedig az a rövid idő, amelybe az Eklézsia is belekerül. Lásd Mt. 24:22, és a Jelenések 3:10. verset. A harag azonban, – amely 1260 napig tart a nagy nyomorúság 1290 napos ideje alatt – az Eklézsiát nem sújtja. Lásd: 1Thess. 1:10; és 5:9. Mind ezeket igen részletesen bemutatom „Az utolsó évhét eseményei” c. videó előadásban:

https://youtu.be/mR2spMlFHXc?list=PLqdbkzJaMjaGra6dCipRe2MsXcl0QSM3b

Ezekből az idői kijelentésekből, sem a napja sem az órája nem olvasható ki Jézus Krisztus visszajövetelének. Azzal még nem tudtuk meg a visszaérkezés idejét, hogy egy számtanpéldát megoldottunk a nagy nyomorúság 1290 napjának és a harag napja 1260 napjának különbség képzése alapján. 

A jelek és a csapások közötti különbségek. Nagyon fontos az égi jeleket különválasztani az égi csapásoktól! Amikor ugyanis a véres holdról olvasunk, akkor mindig az Utolsó Idők jeleiről van szó. Amikor Jézus megérkezéséről olvasunk akkor a hold nem fényes állapotú. Amikor a hold elsötétedéséről olvasunk, akkor viszont már a harag napjának idejében lévő csapásoknál jár a prófécia.

        A véres vagy nem fénylő, vagy elsötétülő holdról szóló prófécia mindig együtt olvasható a nap elsötétedésével. Akár az Utolsó Időkről van szó, akár az Úr haragjának napjáról. Csupán az első esetben (Utolsó Idők) vérvörös látványú a hold. A másik esetben nem fénylik (Jézus megérkezése a választottakért), a harmadik esetben (az Úr haragjának napján) pedig elsötétedik.



Esemény

A nap állapota

A hold állapota

Utolsó Idők jelei

elsötétedik

véres (Jóel 2:31.; ApCsel 2:20.; Jel 6:12.)

Jézus megérkezése

elsötétedik

nem fénylik (Mt. 24:29.; Mk. 13:24.)

Csapás a harag napján

elsötétedik

elsötétedik (Jóel 2:10; 3:15; Jel 8:12.)


 A jel és a jelzett.

   Az Utolsó Idő a „hetven hét”-ből származó fogalom. A héberben a „hét” (hét nap) „idő”-t is jelent. A héber „idő” (עִדָּן idő, év) mint látjuk, évet is jelent. Dániel 9:24,-ben olvasható hetven hét, hetven (שָׁבֻעַַ) „sávua”-ról, szól. Ez azonban épp úgy jelent hétnapos időszakot és hét évet is. Így aztán az olvasat lehet hetvenszer egy hét, és hetvenszer hét év is. Azonban a könyv kontextusa eligazít abban, hogy mit értsünk alatta. Dániel 7:25-ben az Utolsó egy hétnek a feléről úgy szól, mint a hét év feléről, vagyis 3,5 évről. Ez 42 zsidó holdhónapot jelent, napokban kifejezve pedig 1260 napot. 

„És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. Dán. 7:25. A Dániel 7:24-ben ezért olvashatunk hetven hétről, vagyis hetven időről, egészen pontosan hetven időkről. A hetven időknek az utolsó hét évét nevezzük „Az Utolsó Idő(k)”-nek. Tekintettel arra, hogy a prófécia felosztja a hetven időt: hét hétre, hatvankét hétre, és egy hétre, ennek az olvasata a következő lesz: 7×7 év; 62×7 év; 1×7 év. Adjuk össze: 7×7= 49 év + 62×7= 434 év + (1×7)=490 év. A prófécia szerint a 49 év és a 434 év betöltetett. Ennek összege 483 év. A 70×7 =490 évből hiányzik 7 év, vagyis az „Utolsó Idő(k)”. Az Utolsó Időkről Jézus Krisztus beszél a „nagy apokaliptikus beszédében”. Ezt olvashatjuk Máté evangéliuma 24, 25 fejezeteiben. Ebben a beszédben Jézus Krisztus jelekkel mutat rá az Utolsó Időkre. Ezek az Utolsó Idők jelei. Ezt a beszédet később megerősíti Jézus, amikor Jánosnak a Páthmós szigeten megjeleníti az Utolsó időket. Ennek a megjelenített drámának a dokumentuma a Jelenések könyve. A két prófécia összehasonlítása azért fontos, mert a nagy apokaliptikus beszéd próféciáiból több is beteljesedett 70-ben, amikor a zsidó háború véget ért. Majd ezt követően a páthmoszi látomásban megismétli Jézus Jánosnak azokat a próféciákat, amiket a nagy apokaliptikus beszédben elmondott. Ezért ami megtörtént 70-ben, értelmetlen volna, hogy Jézus 90-ben ismét kijelentse, mert utána van az eseményeknek. Ezért ez csak úgy értelmezhető, hogy meg fog történni a prófécia ismételten az Utolsó Időkben is. Ezért a nagy apokaliptikus beszédet (Mt 24-25) kettős próféciának nevezem. Ennek a prófécia kompozíciónak Jézus Krisztus jeleket adott, jelekkel mutatott rá az Utolsó Időkre. Előbb tehát látnunk kell azokat a jeleket és utána jöhet az Utolsó Idő. Előbb a jel, és utána a jelzett.  Az Utolsó Idők jelei minden eseményre rámutatnak, amik az utolsó egy hét alatt fognak történni. Mik ezek?

 

Az Utolsó Idő (7év) eseményei:

  1. A nyomorúság (ódin) megérkezése.

  2. A szent hely taposása 2300 éjjel és nappal.

  3. A pusztító utálatosság feltétetik.

  4. A szövetség megszegése.

  5. A nagy nyomorúság megérkezése (1290 napig tart).

  6. A fenevad bélyegének felvétele azok számára, akik elvesznek (szabad akaratból történik).

  7. Jézus megérkezése – Elragadtatás a nagy nyomorúságból – a harag idejének megkezdése.

  8. A harag napja (1260 napig tart).

  9. A fenevad bélyegének felvétele. Visszautasítása fejvesztés terhe mellett lehetséges csak.

  10. A népek ítélete (kecskék és bárányok) a harag napjának végén.


        Ha a „nagy nyomorúság” megelőzi az Utolsó Idők jeleit, akkor nagy a baj! Akkor a kocsi megelőzte a lovat, vagyis karambol történt. A Bibliában ennél azonban nagyobb a rend. Az Utolsó Időknek jelei vannak. Az Utolsó Idő hét éves időszakának a második fele a nagy nyomorúság. A sorrend tehát a következő: Előbb a jelek, aztán az utolsó hét év. Vagyis a jelek megelőzik a nagy nyomorúság idejét. „A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.” Apcs 2:20. Igen, azt olvashatjuk ebben az igében is, hogy az Úr nagy és fényes napja előtt lesznek jelek. A jelek azt igazolják, hogy Isten szól és figyelmeztet. Ahogyan ezt meg is ígérte: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Ámós 3:7. Az utolsó időknek a jelei azt szolgálják, hogy azok által Isten megjelentse, hogy „cselekedni fog.”


A „jel”: a csillag együttállás.

A „jelzett”: pedig az utolsó idő.


Isten már a teremtéstől kezdve beszélt arról, hogy a csillagok jelezni fogják az időket. Az elsőt is és az utolsót is. „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Ámós 3:7. 

        Az a „jel”, ami 2017. szeptember 23-án „láttaték” az égen, nem az elragadtatás napja. Azt ugyanis ember nem tudhatja előre. A „jel” feladata az, hogy felhívja a figyelmünket jó előre egy meghatározott eseményre. Ez akár több évet is jelenthet. Ezt sem lehet számolgatni.

        A közlekedési piros lámpa sem esemény, hanem az is egy „jel”. Megállásra figyelmeztet. Ha nem figyelünk oda a jelre, akkor karambol (esemény) lesz belőle. A „jel” jelentősége figyelmeztetés a „jelzettre”. A „jelzett” lesz az esemény. A piros lámpa a forgalmat jelzi, és a karamboltól óv meg, a napba öltözött asszony pedig az Utolsó Időt jelzi, és a pusztulástól óv meg.

        Az égen megfigyelhető „jel” jelentősége az, hogy figyelmünket odafordítsa az Utolsó Idők jeleiről szóló próféciákra, Izrael mindennapi eseményeire, az utolsó évhét (Utolsó Idők) közeledtére. Istennek célja van ezzel a „jel”-lel. Ő nem cselekszik semmit sem céltalanul. Ezért mi is fordítsuk figyelmünket azokra az intelmekre, amelyek az Utolsó Időkre nézve hangoztak el a bibliai próféciákban.

     A Jupiter bolygó pontosan 2016. november 20-án lépett be a Szűz csillagképbe. Kilépése a szűz méhéből szeptember 2017. szeptember 10-én lesz. Részletesen bemutatom az előadásomban. Lásd! https://youtu.be/Y6LHQoAUQYw

        A kürtzengés napja: A zsidó év 5777. esztendeje a Gergely naptár szerint 2017. szeptember 20-ig tart. Evidens, hogy az 5778. év szeptember 21-én kezdődik. Ez a kürtzengés napja. 

 

 A vérholdak története és jövője. Nem minden vérhold esett és esik a jövőben sem egybe az Úr ünnepnapjaival. Éppen ezért figyelemre méltó, ha egy vérhold egybe esik az Úr ünnepnapjaival. Az pedig, ha egy tetrád (négy egymást követő vérhold) egybeesik az Úr ünnepnapjaival, különösen figyelemre méltó esemény! Ráadásul 2017-ben egyetlen részleges vérhold lesz augusztus 07-én. Láthatósága pedig Ázsia, Kelet-Afrika, Ausztrália lesz. De ekkor nincs semmiféle ünnep. A következő vérhold 2018. 01.31-én lesz, és akkor sem lesz semmiféle ünnep. Az azt követő 2018. 07. 27-én, de ünnep akkor sem lesz. A múltban is ugyanez a helyzet. Pontosan akkor van a vérholdaknak „jel” jelentősége, ha az Úr ünnepeire esnek, mert akkor olvasható annak üzenettartalma. Ezt videó előadásomban részletesen el is magyarázom. Ezért emeljük ki azokat a tetrádokat, amelyek az Úr ünnepnapjaival kapcsolatosak. Ezeknek bárki utána nézhet, és leellenőrizheti a NASA szabadon hozzáférhető honlapján. 

     Az apokaliptika a Bibliának az a területe, amelyre ha bárki alázat hiányában (lábán saruval) belép, megégeti az apokaliptika tüze. Amikor Mózes a csipkebokornál volt, (2Móz 3:1-5.) Isten azt kérte tőle, hogy vegye le a saruját, mert szent az a hely, ahol áll. „És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” 2Móz 3:5. Az alázat kifejezője volt a levett saru. „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” Péld. 18:12.


A bibliai apokaliptika fogalma, jelentése és definíciója.
     A Bibliában található apokaliptika az a tudomány, amely az apokaliptikus történeteket és próféciákat tárgyalja. Saját nyelvezettel rendelkezik, amely magában egy stílust képvisel. Az apokaliptika gyakran van együtt több irodalmi műfajjal is. Így például a Jelenések könyvében megtalálható négy fő műfaj:
• a dráma, (prófétikus dráma)
• a levél,
• a prófécia,
• az apokaliptika.

     Az apokaliptika elrejtett üzeneteket tartalmazó szimbólumoknak a rendszere, valamint azok hordozó eleme, mely bizonyos műfajokba csomagolt, vagy allegóriákba zárt (kódolt) nyelvezet. Mindig lepecsételt írásmű, amely pecsét(ek) feltörésre vár(nak), de feltörni a pecséteket az képes, aki az iratot megalkotta. Maga Jézus Krisztus. Éppen ezért az ő kijelentése alapján értelmezhető minden bibliai apokaliptikus irat. „Az apokaliptika – az apokalipszis sajátos ábrázolásmódja, az apokaliptikus könyveket felölelő irodalom.” A Keresztyén Bibliai Lexikon így fogalmaz: „A szó jelentése az apokalüptó g. igére megy vissza, melynek jelentése: »(titkot) felfedni, kijelenteni«. Teológiai szakkifejezésként elsősorban műfaji meghatározás, amely olyan irodalmi alkotást jelöl meg, ahol a szerző(k) mitológiai utalásokkal telített, szimbólumokban bővelkedő nyelven a közeli végidőket jövendöli(k) meg, ill. az ezt követő hatalmas történelmi fordulatot. Nem ritka eközben a víziók, és audíciók ábrázolása sem. A műfaji kategórián túl a bibliai apokaliptika bizonyos teológiai látásmódot is jelent, amely először a Kr. e. 5. század »korszelleme« volt, majd ezt követően képviselhető szemléletként tovább élt egészen napjainkig.”
     A szakkifejezés eredete a Jelenések könyvére megy vissza. Az ehhez hasonló műveket nevezték apokaliptikusnak. Az apokaliptika a műfajra, látásmódra utal, az eszkatológia pedig a teológiai fogalomra. Az eszkatológia az aioón végére és az eljövendő elejére utal, az apokaliptika pedig azt írja le, ami a korszakváltáshoz vezet. Részletesebben kifejtve lásd: jaj, jaj, jaj c. könyvem végén a Függelék c. fejezetet. A könyv második kiadása megtalálható és letölthető ezen a honlapon a „Prezentációk” alatt.

 

Berkes Sándor Teológus