Darwin élete

Charles Darwin élete teológus szemmel 

Darwin életéről, mint természet-tudósról, felfedezőről, utazóról, sokat lehet olvasni, de Darwinról az Istenét megtagadó emberről, aki tele volt küzdelmekkel, csalódásokkal, és lelki vívódásokkal, nem sokat olvashatunk. Hogyan jutott el a teológiát végzett ember az Isten tagadásig, mi motiválta, és kik inspirálták erre, továbbá hogyan halt meg? A megtévedt, és sokakat megtévesztő természetbúvárnak ezt az oldalát kívánom bemutatni a keresztyén olvasóknak.
 
Charles Robert Darwin (1809. 02. 12, – 1882. 04. 19.) angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója.
Nagyapjai a fazekas Josiah Wedgwood (1730-1795) és az evolucionista költő és orvos Erasmus Darwin (1731-1802). 1817. július 15-én 52 éves édesanyja meghalt egy hirtelen támadt és fájdalmas bélbetegségben. Édesanyja elvesztése (8 éves volt ekkor Darwin) később végérvényesen meghatározta Istennel való rossz kapcsolatát. Apja orvosnak tanítatta Edinburghban, de két év múlva otthagyta az egyetemet, mivel nem bírta nézni a műtéteket, melyek ekkor még érzéstelenítés nélkül zajlottak. Döntését befolyásolta, amikor végignézett két műtétet, amelyek közül az egyiket egy gyermeken hajtottak végre, mégpedig az akkor lehetséges egyetlen megoldásként érzéstelenítés nélkül. A műtét befejezése előtt elrohant, és soha többé nem ment vissza.
Kudarcát leplezni szándékozó Darwin 1826 októberében visszatért Edinburgh -ba, látszólag azzal a szándékkal, hogy folytassa orvosi tanulmányait, valójában azonban a természetrajz szakra iratkozott be, geológiai előadásokat hallgatott. Ekkor került Robert Grant (1793–1874) befolyása alá, aki skót összehasonlító anatómus volt, a tenger élővilágának nagy szakértője. Grant az evolúció híve volt, aki az elgondolásokat átadta a fiatal Darwinnak, ami arra ösztönözte Őt, hogy maga is megvizsgálja a tengerparton található élőlényeket. Mivel tovább már nem tudta fenntartani az orvosi tanulmányok látszatát, elhagyta Edinburgh -t anélkül, hogy a végzettségét tanúsító oklevelet megszerezte volna.
1827. Az orvosi egyetem elhagyása után apja Cambridge-be küldte teológiát tanulni. A saját hitében kételkedő Darwin nem talált semmit az akkori teológiai munkákban, amit ne tudott volna elhinni. Mindezek ellenére 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a geológia felé fordította.
 
Az 1839 -ben a Royal Society tagja lett, és feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwoodot. Házasságukat Darwin Isten ellenes magatartása, és több gyermekük korai halála árnyékolt be. Tíz gyermekük született, akik közül hárman nem érték meg a felnőttkort. Gyermekei halálára úgy tekintett, mint a természetes kiválasztódás áldozataira. Csupán a gyengébb fajok pusztulását, és az erősebbek fennmaradását jelentette számára, pedig a közeli rokonházasság volt rá az egyetlen magyarázat. Amikor legkedvesebb lánya tíz éves korában meghalt, nem volt képes többé egy jóságos Istenben hinni. Ettől a pillanattól kezdve agnosztikusnak nevezte magát.
„Darwin hitt a beltenyészetben. Ezért vette feleségül unokatestvérét Emma Wedgewoodot, ugyanis, »felsőbbrendű fajállományt« akart létrehozni. 10 gyermekük született. Mary, születése után halt meg. Anne 10 évesen. Robert szellemi fogyatékos lett, és 19 hónapot élt. Henrietta 15 évesen idegösszeomlást kapott. 6 fia közül három állandóan beteg volt, ezért Darwin nyomorékoknak tartotta őket.” [1]
A nőket alsóbb rendűnek tartotta. Azt mondta, hogy: „A nős ember szegény rabszolga, a négernél is rosszabb.”[2] Darwin 1837 -ben nyitotta meg első jegyzetfüzetét The Transformation of Species (A fajok átalakulása) címmel. Ebben fejtette ki – csak saját magának – az evolúcióra vonatkozó gondolatait, miközben geológiai cikkeket publikált. A természetes kiválasztódás által irányított evolúció elmélete lényegében készen állt, mire Darwin a Down házba költözött. Tartva az elmélet nyilvánosságra hozatalát követő reakcióktól, jobbnak látta, ha további két évtizeden keresztül a fiókjában tartja az elméletet. Az írást egyéb iratai közé téve, egy megjegyzéssel látta el, amely feleségének szólt azzal a kéréssel, hogy halála után publikálják az anyagot. Főművét, - a Fajok eredetét - az anglikán egyház hevesen elutasította. Mindezek ellenére 2008 . szeptember 14-én kelt nyilatkozatában az egyház ezért bocsánatot kért. [*]
Richard Wurmbrand így ír Darwinról: „Nem csoda, hogy annyira megnyerte Marx tetszését Darwin »Az ember származása« című munkája, amely szintén mesterfogás az emberek isteni eredetének és isteni céljának elfeledtetésére. Darwin szerint az ember az állatvilágból ered, és a túlélésen kívül nincsen más célja. Ők ketten fosztották meg trónjától az embert, a természet királyát. Sátán nem tudta letaszítani Istent a trónjáról, következésképpen az embert értéktelenítette el. Az ember az állatok utódjává, és saját ösztönei rabjává lett.”[3]
Darwin az embereket elidegenítette Istentől így a történelem egyik legnagyobb szellemi tömeggyilkosa lett. „Gondoljunk csak bele. Sztálin az után lett forradalmár, hogy elolvasta Darwin írásait. Egy ortodox papi szeminárium hallgatójaként Darwintól tudta meg, hogy nem Isten teremtményei vagyunk, hanem az evolúció produktumai, amelyet egy könyörtelen konkurenciaharc határoz meg. Csak a legerősebb és a legkegyetlenebb éli túl.”[4] Ezzel megalapozta, és meghatározta Darwin Sztálin magatartását, akire a kíméletlen kegyetlenség volt a jellemző. Sztálinban elvetette Darwin a sátánizmus magjait, amely sok emberáldozatban vált gyilkos valósággá. Így lett Darwinból a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosának szellemi atyja. De nagy hatással volt műve Mussolinire, az olasz diktátorra is. Ő az olaszokat tartotta felsőbbrendű fajnak. Ugyanígy Hitler is bele esett a darwinizmus ördögi csapdájába. Ugyanis a darwinizmus tanai alapozták meg Hitler fajelméletét a németeket felsőbbrendű fajnak tartva. Az eredmény nála is Sztálinhoz hasonlóan tömeggyilkosság lett.
 
Charles Darwin 1859-ben hozta nyilvánosságra forradalmi evolúciós elméletét a fajok eredetéről, amely minden idők egyik legbefolyásosabb művévé vált, és alapjaiban változtatta meg a tudományt és az emberek világképét, sokakat elfordítva a bibliai hittől, s egyben Istentől is. Ebben a műben nem csak sokak bukását, de a darwinizmus bukását is megalapozta . A következő szöveg olvasható: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő, csekély módosítás révén, akkor az én elméletem teljesen megdőlne.” [5] Nos most már tudjuk, hogy van ilyen szerv több is, de ezeket Darwin után fedezte fel a tudomány. Ilyen például a kóli baktérium ostorjának a motorja. Pontosan úgy néz ki, mint egy elektromotor, ami egy tervezett szerkezet. Vagyis van tervező, és alkotó. De ilyen a genetikai információ eredete is. Az informatika törvényei kimondják, hogy: Nincs információ, adó (intelligens létrehozó) nélkül. Továbbá: Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy szellemi alkotó.
 
 A kóli baktérium motorja
Apai részről erős liberális ráhatás alatt állt, ami meghatározta, hogy a kezdeti hitét Biblia ellenesre változtassa. Mind ehhez hozzájárult édesanyja korai halála is. „A teremtésben hívők „épülete”, és minden, ami ezzel összefügg, céltáblául szolgált számára. A jövőbe tekintve látta, amint a régi, csodákra alapozott épület összeomlik…” az evolúció lett számára az új evangélium.[6] Saját evolúció tanát azzal magyarázta, hogy hozzájárult a fajok teremtése dogmájának megdöntéséhez. Életútjából, és cselekedeteinek indítékairól tett nyilatkozataiból világosan felismerhető, hogy Bibliaellenes beállítottság motiválta. [7]

Élete tragikus véget ért; felismerései és nyomasztó élettapasztalatai tökéletesen és pótolhatatlanul széttörték istenképét. Down-ban (Kent/Anglia) 1882. április 19-én abban a tudatban halt meg, hogy a halál az abszolút véget jelenti. Elméleteivel nemcsak egy új, világnézet előtt készítette meg az utat, hanem egy új istenkép számára is. Sírja a Westminster apátságban található a látogatók által használt útvonalon. Minden turista átgyalogol rajta, aki az apátságba látogat. Jártam ott Én is.
A Biblia arra figyelmeztet, hogy ez ember életének vége és a halála, az ember életéről és a hitéről beszél. Az eszmehirdetők eszméinek vége, ha a hitet nem tartotta meg. „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.”  Zsid 13:7.   
Paks, 2010. október 30.
Berkes Sándor teológus


[*]Bocsánatot kért Darwintól az anglikán egyház
Független Hírügynökség  2008. szeptember 14., vasárnap 12:19
Hivatalosan is bocsánatot kért az anglikán egyház vasárnap, amiért "félreértette" Charles Darwin a fajok eredetéről szóló művét. Nyilatkozatában az egyház beismeri, hogy túlzottan érzelmesen reagált a tudós ötletére és megismételte ugyanazt a hibát, amit a XVII. században, amikor Galileo Galilei tanításaiban kételkedett.
A szövegben szó szerint az áll: "Charles Darwin, 200 évvel születésed után az anglikán egyház bocsánatkéréssel tartozik, amiért félreértett és másokat is erre ösztönzött. Emberek és intézmények hibáznak, ez alól a keresztények és az egyház sem kivétel". A nyilatkozat hétfőtől egy hivatalos anglikán weblapon is olvasható lesz, amely Darwin írásait is publikálja.
A 126 éve halott tudós ükunokája, Horace Barlow bár nem látja sok értelmét az akciónak, ugyanakkor úgy véli, Darwin örülne a bocsánatkérésnek.
 


[1]Ian Taylor: In the Minds of Men, 127. old.
[2]Charles Darwin önéletrajza. 234. o.
[3](Richard Wurmbrand: Marx és Sátán 79. old. Stephanus kiadó 1997.)
[4] (Montgomery Hyde, Stalin, Rupert Hart-Davis, London, 28-29.old.)
[5] Charles Darwin: The Origin of Species, London: John Murray 1859.
[6] Desmond és Moore: Darwin. (München 1992) 700. o.
[7](Junker R. Jézus, Darwin és a teremtés.)