Skip to main content

Definició


Apokaliptika

 A bibliai apokaliptika fogalma, jelentése, definíciója

Az apokaliptika az a tudomány, amely az apokalitikus történeteket és próféciákat tárgyalja. Az apokaliptika saját nyelvezettel rendelkezik, amely magában egy stílust képvisel. Az apokalitika gyakran van együtt több irodalmi műfajjal is. Így például a Jelenések könyvében megtalálható négy fő műfaj:

  1. a levél,

  2. a prófécia,

  3. a dráma, (prófétikus dráma)

  4. az apokaliptika.

A négy fő műfaj közül az első, a levél a legismertebb. Gyakran találkozunk vele, és mi is szerkesztünk levelet.

A prófécia már nehezebben beazonosítható műfaj, mert pontosan az adja a nehézségi fokát, hogy gyakran jelen van az életünkben. Még az időjárás jelentés is a prófécia műfajába tartozik, mert előre jelenti meg a jövő eseményeit. Az okkultizmus is próféciákból kovácsolja a maga zsákmányát, de az emberek hiszékenységéből táplálkozik. Ugyanis hamis, és ördögi eredetű. Isten kijelentései gyakran próféciákban található meg. Csak azok értik, akik hisznek benne, mert az isteni kijelentések megértésének alapja a hit. Lásd Zsidók 11. 1-3. verseket.

A dráma mindig megtörtént eseményeket beszéltet el. Az elbeszéltetés szereplői úgy teszik ezt, hogy a múlt eseményeit a jelenbe helyezik, vagyis megjelenítik. Más a helyzet akkor ha prófétikus drámáról van szó. Ebben az esetben ugyanis nem megtörtént események jelenítődnek meg, kerülnek a jelenbe, hanem megprófétált (még meg nem történt) események kerülnek a jelenbe, jelenítődnek meg. Ilyen drámai alkotás a Jelenések könyve is.

A jelenések 1:1 –ben okozhat félre értést a „megjelenté” kifejezés, mert a mai szóhasználatban ez a felettes hatalomnak való számot adást is jelentheti. Segít azonban eligazodni bennünket a szöveg kontextus. A vers első szakasza ugyanis elárulja az alárendeltségi viszonyokat is, és azt is, hogy ki kicsoda.

Semmi hiba az Új fordítású szövegben azzal, hogy az „eszémanen” szó „kijelentésnek” van for-dítva. Egészen addig rendben van, amíg a teológus tudja kezelni a szöveget. A Károli fordításban azonban „megjelenté” -nek van fordítva és sokkal közelebb van a prófétikus dáma – megjelenítés – felismertető szavához. Ráadásul, ha megnézzük a Csia Lajos féle fordítást is, amely már teljesen világosan eligazít minden képzett teológust abban, hogy a „jelképekbe öltöztetett” szintén nagyon helyes fordítást alkalmazta. A „jelképekbe öltöztetett” kifejezés egészen közel visz bennünket a Károli fordítás „megjelenté” szavához. A „megjelenté” ugyanis nem annyira a „jelentést ad” kifejezéssel azonos. Sokkal inkább a meg jelenítéshez van közel. Vagyis a jövő prófétikus eseményeit, s ez esetben drámai eseményeit a „jelen”-be helyezi, és úgy mutatja be, jeleníti meg. Ez történik a történelmi dráma színpadi bemutatásánál is. A múltban történt eseményeket a jelenbe helyezi, vagyis megjelenti, megjeleníti. Ezért beszélhetünk a Jelenések könyve azon szakaszainál prófétikus drámáról.
A kettő közötti különbség azt is elárulja, hogy a történelmi dráma a drámaíró történész tollából, szellemi tárházából fakad, míg a prófétikus dráma sohasem keletkezhet emberi erőfeszítések árán. Azt csak az tudhatja, aki a múltat, jelent és a jövőt egyaránt ismeri, vagyis maga Isten. Ő a jövő drámai eseményeit ismeri és megjelenti, helyesebben meg jeleníti, vagyis a jelenbe helyezve jelenést ad, jelenést, jelenetet láttat a prófétával.

Az apokaliptika elrejtett üzeneteket tartalmazó szimbólumoknak a rendszere, valamint azok hordozó eleme, mely bizonyos műfajokba csomagolt, vagy allegóriákba zárt (kódolt) nyelvezet. Mindig lepecsételt írásmű, amely pecsét(ek) feltörésre vár(nak), de feltörni a pecséteket az képes, aki az iratot megalkotta. Maga Jézus Krisztus. Éppen ezért az ő kijelentése alapján értelmezhető minden bibliai apokaliptikus irat.

„Az apokaliptika – az apokalipszis sajátos ábrázolásmódja, az apokaliptikus könyveket felölelő irodalom.” A Keresztyén Bibliai Lexikon így fogalmaz: „A szó jelentése az apokalüptó g. igére megy vissza, melynek jelentése: »(titkot) felfedni, kijelenteni«. Teológiai szakkifejezésként elsősorban műfaji meghatározás, amely olyan irodalmi alkotást jelöl meg, ahol a szerző(k) mitológiai utalásokkal telített, szimbólumokban bővölködő nyelven a közeli végidőket jövendöli(k) meg, ill. az ezt követő hatalmas történelmi fordulatot. Nem ritka eközben a víziók, és audíciók ábrázolása sem. A műfaji kategórián túl az apokaliptika bizonyos teológiai látásmódot is jelent, amely először a Kr. e. 5. század. »korszelleme« volt, majd ezt követően képviselhető szemléletként tovább élt egészen napjainkig.”

A szakkifejezés eredete a Jelenések könyvére megy vissza. Az ehhez hasonló műveket nevezték apokaliptikusnak. Az apokaliptika a műfajra, látásmódra utal, az eszkatológia pedig a teológiai fogalomra. Az eszkatológia az aioón végére és az eljövendő elejére utal, az apokaliptika pedig azt írja le, ami a korszakváltáshoz vezet.

Az apokaliptika jelen van más vallásirodalomban is. (Visnu isten küldötte a 4. világkorszak végén fehér lovon vonul végig a világon és elhozza az aranykort. Eredete Kr.e 3. század és Kr.u. 3. századot jelöli meg.

Az apokaliptika jellegzetessége a számmisztika, és a jelképrendszer, tehát a szimbólumok világa. C. Westermann az apokaliptika fogalmát ószövetségi oldaláról közelíti meg, számomra a legmarkánsabban és legkifejezőbben. „Az apokaliptika az emberiség és a kozmosz története horizontján megy végbe. A nagy birodalmaknak az apokaliptikus drámában külön jelentőségük van: az emberek sorsa a tét… Amit az apokaliptika meghirdet, az valójában a történelem vége.”

Apokaliptikáról akkor beszélhetünk, amikor az emberiség és a kozmosz történetének horizontján haladunk. A prófétaság viszont a néptörténetek horizontján vonul végig. Más népekről csak úgy beszél a prófécia, hogy azokat Izraelhez vonatkoztatja. A szellemvilág viaskodásának következménye az, hogy a kozmosz lényei azonos dimenzióba kerülnek az emberiséggel. Ettől a ponttól kezdve együtt íródik a két teremtmény története (itt próféciája), vagyis az emberiség és a szellemvilág lényeinek története. A történeti horizont azonos. Az apokaliptika leglényegesebb eleme két civilizáció, a szellemi és a földi civilizáció találkozása. Itt azonban nem szabad azt gondolnunk, hogy a szellemi dimenzióbeli csak a sötétség lakója lehet. Akkor is apokaliptikáról van szó, ha a teremtéstörténetről beszélünk, és akkor is, amikor az özönvíz történetről. Ott is megjelentek a kozmosz lakói, és kapcsolatba léptek az emberi civilizációval. Az édenben Isten és az ember találkozása is megtörtént, valamint Sátánnal való találkozás is azonos történeti horizontba került. Az volt a kezdet apokalipszise. Amiről a jelenések könyvében olvasunk, az pedig két korszak végének az apokalipszise. Az egyik korszak a zsidóké, a másik az egyházé.

„Sci-fi irodalom” is apokaliptikáról beszél, amikor nulla és sokadik típusú találkozást emleget. Csak éppen nem tudja nevén nevezni a Biblia nélkül, vagy szándékosan ferdíti a szellemvilág lakóinak szándékát, és azt mondja, hogy: UFO.* (Vagy nem tudja azonosítani, vagy szándékosan hazudik.) A Biblia viszont azonosítja, és azt mondja, hogy: A nagy sárkányt, ama régi kígyót, a nagy hittetőt, a földre vetik (Jel 12:9).

Az apokaliptika másik igen lényeges eleme a totális pusztulás, amelyben a tűz főszerepet játszik. Később látni fogjuk ennek a gondolatnak a lényegét, amikor a jeruzsálemi templomról és a zsidó gondolkodásról írok.

Ez a gondolatanyag akkor sokat foglalkoztatta az embereket szóban és írásban egyaránt. Megvolt ennek a gondolatkörnek a maga sajátos külön képrendszere, irodalmi műfaja. Bár ez a műfaj nem hasonlított sem a próféciához, sem a tanításhoz, mégis mind a kettőt helyettesítette, ugyanis az irodalmi műfajok vegyületének terméke maga az apokaliptika. Látomások, jóslatok formájában beszél a bekövetkezendőkről, melyek a világ elmúlását és megújulását kísérik. Ezeket nevezték apokalipszisnek, megnyilatkozásnak, a titkot takaró fátyol fellebbentésének. Az egész gondolatkört egybekapcsolja Jézus a visszajövetelével. A világ megrendítését előidéző roppant katasztrófák, kozmikus méretű csapások előjelei lesznek az eljövetelének. Végül az égnek felhőiben megjelenik az embernek Fia, akinek Isten hatalmat, dicsőséget és országot ad: az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az Ő országa meg nem rontatik (Dán 7:13-14).

„Az apokaliptikus irodalom elsődleges célja az elrejtett dolgok leleplezése, különös tekintettel az idők végére. A nem kanonikus apokaliptikus irodalom Dániel korától a Kr. u. első századig virágzott. A kanonikus és nem kanonikus irodalom, természetesen sok tekintetben hasonlít egymáshoz. Ez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy Isten minden korban az éppen az idő tájt használatos műfajokat vette igénybe a maga üzenetének közlésére, rögzítésére. A nem kanonikus és kanonikus apokaliptikus irodalmi művek közötti hasonlóságok tehát Isten tervének megfelelő tények. Ez a hasonlóság célszerű és természetes. A kétféle apokaliptikus irodalom termékei között fennálló alapvető különbségek, sőt ellentétek nem műfaji eredetűek, hanem – ami ennél sokkal fontosabb – maga az inspiráció!”
A protestáns Bibliában négy nagy apokaliptikus művet találunk. Dániel, Jóel, Zakariás, Jelenések könyve, valamint az evangéliumokban a Máté 24-25 fejezetek, mint Jézus Krisztusnak a nagy apokaliptikus beszéde. Ezeken kívül fejezetek olvashatók még Ézsaiás 14, 24-27, 29, Ezékiel 21, 22:19-22, 28:12-19-ben.


Legismertebb apokaliptikus történetek a Bibliában:

  1. Teremtés történet

  2. Az özönvíz története

  3. Ábrahám története

  4. Jézus Krisztus élete

    Apokaliptikus próféciák:

  1. Dániel próféta könyve

  2. Jóel próféta könyve

  3. Ezékiel próféta könyve 21, 22:19-22, 28:12-19-ben.

  4. Ézsaiás próféta könyve 14, 24-27, 29, fejezetek.

  5. Zakariás próféta könyve

  6. Jézus Krisztus nagy apokaliptikus beszéde. Máté 24 ,25 fejezetek.

  7. Jelenések könyve

    Az apokalüpszis szó jelentése:

          Az újszövetségi görög-magyar szótárban ez áll az „apokalüpszisz” szó jelentéseként: kijelentés, kinyilatkoztatás, felfedés, (Róma 8:19.) Isten fiai kijelentésére (amikor nyilvánvalókká lesznek) várni. Az apokalipszis szó a köztudattal ellentétben nem valami retteneteset jelent tehát, hanem valami lepel mögé rejtett dolognak a felfedését, leleplezését, feltárását, kinyilatkoztatását. Ilyen a szobor leleplezése előtti pillanat is, amikor lepel takarja ugyan a tiszta képet, de mégis sejteni engedi a mű alakját. Jézus Krisztus kijelenti az Ő szolgáinak azt, ami a lepel alatt van, és betekintést enged számukra a mennyei dolgokba. Ez azt is jelenti, hogy időtől függetlenül előre láthatják a történelmet. Az apokaliptikus nyelvezetre azért van szükség, mert időtálló, és idő előtt meg nem fejthető. Az emberek szókincse, szókészlete állandóan változik. A szavak is gyakran elvesztik jelentőségüket, de az oroszlán mindig ragadozó marad, a sárkány mindig a pokol fejedelme, a kígyó a halkan surranó, hízelgő alattomosságot, az ősz fej pedig a tisztességet jelenti. A történelem folyamán mindig a „fenevad” jelzővel ruházták fel a véreskezű uralkodókat és ez az allegorikus nyelvezet a biztosíték arra, hogy Jézus Krisztus kijelentése célba talál a végidőkben is. Aki Jézus Krisztustól nyert hittel olvassa, annak szelleméről, szívéről hullik le a lepel úgy, ahogy azt a 2Korinthus 3:14-18. verseiben olvashatjuk.

Eszkatológiai álláspontok (izmusok)

Millenizmus, vagy chiliasmus.
Krisztus ezeréves uralkodása a latin keresztyén hitben millenizmus néven volt ismerős. Alapjául a milleszó szolgált, ami ezret, és az annus, amely évet jelent. A jelenések könyve 20. részében olvashatunk róla. „És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit; a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esz­tendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, a kinek része van az első feltáma­dásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jelenések 20:4-7.)
Achiliasmus, a görög chilia szóból származik, ami szintén ezret jelent. A latin eredetű millenizmus, és a görög chiliasmus ugyanazt fejezi ki, mégis a chiliasmus külön tétellé vált az eszkatológiában. Rajta tévelygő nézetet, téves magyarázatot értünk, tehát tartalmilag elkülönült a vele azonos jelentésű millenizmustól.
Témája: az, hogy mikortól kell számítani Krisztus ezeréves uralkodását. Azt állítják a tan hívei, hogy az egyház képviseli a földön, Krisztus nélkül az ezeréves uralmat, amit beteljesedettnek láttak az újtestamentumi próféták megjelenése által is és Nagy Konstantin győzelmekor hatalomra jutott egyházban is. Ezenkívül még sok, különféle tévelygésekre is lehetőséget adott.

Premillenizmus
A premillenizmus két szó összetételéből származik. A pre és a millenizmus. Az utóbbiról már volt szó. A pre jelentése elő, vagy megelőző. A szót nem abban az időben találták ki, amikor alkalmazták a nézetet, hanem amikor magyarázták az alkalmazott nézetet. A premillenizmus azt fejezi ki, hogy Krisztus az ezeréves uralkodása előtt visszajön, hogy létrehozzon a földön egy olyan állapotot, amikor megkezdheti ezeréves uralkodását. Ezt az időszakot nyomorúságos időnek, sokszor nagy nyomorúságnak nevezik. Ekkor megkötözik Sátánt is, majd amikor eltelik az ezer esztendő, következik az örökkévalóság. Ezt a nézetet vallók megoszlanak abban az értelemben, hogy a történelmi vagy a diszpenzációs (korszakos) álláspontot képviselik.

Amillenizmus
Az amillenizmus, a millenizmus szó szerinti értelmezésének tagadása. Az e nézetet vallók szerint szimbólumnak kell tekinteni az idevonatkozó igét, vagyis a magyarázatot elspiritualizálták. A millenniumot úgy képzelik el, hogy az emberek egyre javulnak az evangélium hatására, ugyanakkor a gonoszság is erősödni fog. Majd elérkezik a föld lakossága egy olyan állapotba, amikor Krisztus is visszajön és megítéli az embereket. Augustinus mindennek spiritualizáló értelmezést adott, mely szerint a királyság maga az egyház, a millennium pedig a jelenlegi egyházkorszak, az új föld pedig a mennyország szimbolikus elnevezése. Az efézusi zsinat 431-ben magáévá tette Augustinus álláspontját, és ez mai napig is a katolikus nézet. A protestáns nagyegyházak is vallják e nézetet. Az ammillenáris nézet téves, tévelygő nézet. Valószínűleg a múltban is aszerint csatlakoztak a teológusok egyik vagy másik nézethez, ahogyan ma is. Vagyis a hajlamaiknak megfelelő nézetet vallották és vallják ma is az exegéták. Az ember hajlamait elsősorban a szülői házban, majd az iskolában történt neveltetése határozza meg döntően.
A fogalmak definiálása után nézzük meg az Apokaliptika magyarázatának történelmén keresztül, hogy a fent említett nézetek hogyan uralták a történelmet. Meg kell azonban jegyezni, hogy nemcsak e négy nézet uralja az Apokaliptika exegétáinak magyarázatait.
A Jelenések könyvének néhány szakasza kiemelkedő jelentőségűvé vált, és már a könyv keletkezése után vitatémává lett. Ilyen például:
– a chiliasmus (ezeréves uralkodás Krisztus visszajövetele előtt),
– Babilon,
– az Antikrisztus és a hamis próféta
– vagy a 666 jelentése.
Ezek közül a chiliasmus volt a legvitatottabb téma, és azt okozta ezzel, hogy csak későn vették fel a könyvet a kánonba. A római Hippolitus (megh. 235.) azt vallotta, hogy: „a világhét 6000 esztendeje után következik a világszombat 1000 esztendeje s éppen ez lesz az ezeréves birodalom
Már Pál apostol is küzdött a tévelygés ellen és a Thessalonikabelieknek írt erről a második levelében, a második részben. A második században Montanus tanította, hogy a mennyei Jeruzsálem leszállása a küszöbön áll. „Ezekkel a tévelygőkkel szemben az egyház józan tanítói (Justinus martür, Irenaeus, Hippolitus) azt hirdették, hogy az ezeréves uralkodás átmenet lesz a mostani korszak, és az új ég és új föld korszaka között s ez az átmeneti korszak Jézus visszajövetelével kezdődik, amelyet rövid időn belül vártak. Vieterinus pannóniai püspök saját korától kb. 200 év távlatára tette Jézus eljövetelét s a teremtés utáni hatodik évezred végére. Láthatjuk, hogy a Premillenizmus jegyei fölfedezhetők az idézetben, de az a sajátossága is a témának, hogy a könyv a saját korára magyaráztatja a legjózanabbnak tartott teológussal is az ezeréves uralkodás beköszöntését. A fenevadról alkotott magyarázatok kezdettől fogva a római császárra mutattak, bennük látták a keresztyénüldözések véreskezű Antikrisztusát. Nagy Konstantin győzelme után változott a helyzet, mert egy időre az egyház is részesült a hatalomból, és voltak, akik az ezeréves uralkodást látták benne. Ireneaus – Lyon püspöke, Polikarpusz tanítványa – már a második században azonosította a 666-ot a latin nyelvvel. Leonidász fia, Origenész és az alexandriai iskola követői mindent elspiritualizáltak, sokat elferdítve az írás igazi értelmén. Beköszöntött ezzel az Amillenizmus korszaka, de még nem ért véget a Premillenizmus. Ennek az iskolának volt követője Dioniszüiosz is, aki támadta János a szerzőségét. A sok vitát kavaró véleménykülönbségek az egyház felhígulása után véres harcokká váltak, és a Krisztustól eltávolodott egyházvezetés eretneknek nyilvánított minden ellenvélemény alkotót. Ilyen véres üldözések hatása alatt írta meg a könyvről kommentárját a donatisták eretnekségéhez tartozó Tychonius is a 4. század végén. Lényegében nem változott a magyarázat, csupán a hamis prófétát, és az Antikrisztust a pápára vonatkoztatta. Tyconius elvetette azt a nézetet, hogy a könyvben szereplő alakok az író idejében élő birodalmi uralkodóra vonatkoznak, és helyette azt a saját korának uralkodóira értelmezte. Megvetette ezzel az egyház, ill. a világtörténeti magyarázat alapját. Ez a szemlélet egyébként végigkísérte a könyv magyarázatának közel kétezer éves történelmét. Ez a prezentista szemlélet, ami azt jelenti, hogy a jelenbe helyezi a magyarázó a beteljesülés idejét. Ettől a szemlélettől eltérnek a préterista nézetet valló magyarázók, akik azt állítják, hogy a múltban már megtörténtek az események. Vannak még futurista nézetet valló magyarázók, akik az egész eseménysorozatot mindig a jövőbe teszik, bármennyit is halad előre a történelem. (Vagyis sohasem lesz belőle semmi.) Tychonius elgondolását folytatta Augustinus, aki azonban az egyház uralomra jutásában látta a próféciák beteljesedését. Mivel úgy látta, hogy Krisztus uralkodása az egyházon keresztül valósul meg, teljesen kiszorította nézetével a chiliasmus gondolatát. Tychonius írásából annyi maradt, amit Augustinustól tudunk, aki sokat idézett tőle, terjesztette annak nézeteit, a sajátját beleszőve. Ez a pont volt az, amikor a Premillenium időszaka véget ért, az Amillenium korszaka pedig folytatódott és tartott a tizenhatodik századig.

Diszpenzációs elmélet
A diszpenzációs elmélet, vagy korszakos premillenarizmus. Az egyház, ill. a világtörténeti magyarázat terjedt el a középkorban is.Ez az úgynevezettdiszpenzációs elmélet. Kiemelkedő képviselője volt Joachim del Fiore (kb. 1132-1202). Három korszakra tagolta az egyháztörténelmet. Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek korszakára. Ezt 1260 évre, azaz 42 nemzedékre osztotta, és arra a következtetésre jutott, hogy a végsőben jön el a Szent Lélek korszaka, amelyben egy új pünkösd köszönt az egyházra. Ez a magyarázat lett az alapja, a pünkösdi irányzatoknak is. Ez a szemlélet Angliában az 1800-as évek elején, a Plymouth Brethren nevezetű csoport révén kristályosodott ki. Jézus két visszajövetelét tartották elképzelhetőnek. Először azért jön, hogy az egyházat elragadja, másodszor az egyházzal jön vissza, hogy az uralkodását megkezdje. E nézet szerint az egyház a nagy nyomorúságot nem éli meg a földön. Ezt a nézetet egyetlen ok miatt támadták. Az ok pedig az volt, hogy még túlságosan új a nézet ahhoz, hogy hihető legyen. Hívei viszont azzal védekeztek, hogy a Biblia utal arra, hogy az utolsó idők eseményei egyre érthetőbbek lesznek a történelem előrehaladásával. Lásd! Jeremiás 30:24., Dániel 12:4.
Joachim del Fiore: a lényeg nála is az volt, hogy a hamis prófétát az egyház élén kell keresni. Ezt a gondolatot vitte tovább Nicolas de Lyra francia teológus (megh. 1349), akinek nézete nagy hatással volt Lutherre is. Luther azonban nem tekintette a könyvet sem apostolinak, sem prófétainak, hanem IV. Ezsdrás könyvéhez tartotta azt hasonlónak. Később változtatott véleményén, és az 1522-i újszövetségi fordításának magyarázatát megváltoztatta, és kijelentette, hogy képtelen megbirkózni a Jelenések könyvével.
Kálvin nem írt kommentárt a könyvhöz. Eljutott hozzánk azonban Matthew Henry írása, amely rendkívül szerény és nem több a vázlatnál, de az 1940-es hangai Szabó Zsigmond fordítású és kiadású kötet legalább olvasható volt Magyarországon is. Könyvében nyomát sem találni híres posztmillenizmusról vallott nézetének. Létezik azonban az angol presbiteriánus lelkipásztornak egy posztmillenizmust propagáló írása, An Exposition of the Old Testament and New Testament címmel. (Az Ószövetség és az Újszövetség magyarázata) Ez az írás olyan emberek elismerését is kivívta, mint Charles H. Spurgeon, vagy Whitefield, akiről azt állították, hogy négyszer olvasta el és utoljára a térdein. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy láthassuk, mit jelentett a Jelenések könyvéről időálló magyarázatot írni. A posztmillenizmus ugyanis téves magyarázat, mégis térdet hajtottak Matthew Henry írása előtt olyan emberek, akik egyébként az egyháztörténelemben is fehér hollónak számítanak. Ebből láthatjuk egyben azt is, hogy nem kárhoztatható a húszadik század ismeretalapjáról az őskeresztyénkor, a középkor vagy az újkor magyarázója azért, mert elfogultan a maga korára értelmezte az üzeneteket. Különben azt állítom, hogy ha még ezer évig tartana a pogányság ideje, addig is minden születendő magyarázat olyan lenne, hogy a magyarázó a saját korára értelmezné a millennium beköszöntését. Ez a Jelenések könyvének a sajátságos műfajából adódik, és ez biztosítaná a folytonos éberséget az egyházban. Sajnos, még ennek ellenére sem volt mindig az.

Posztmillenizmus
A posztmillenizmus lényege abban áll, hogy egy ezeréves békeország elhozható egy hatalmas méretű evangelizálás által. Daniel Whitby fejlesztette ki az 1600-as évek közepén. A nézet a nevét onnan kapta, hogy Jézus visszajövetele az egyház ezer éves valóságos uralkodása után (post) fog megtörténni. Így már érthető, hogy miért dicsérte Matthew Henry írását Spurgeon. „Noha Henry barátai adták ki kéziratait a Jelenések könyvéről, nem kétséges, hogy hűségesen képviselték annak álláspontját. A Baptist Book Concern, Luisville, Kentucky kiadásában megjelent példány igen biztos abban, hogy a pápa a Jelenések 18 nagy paráznája, úgyhogy a pápának az illusztratív érme is együtt szerepel.
Ennek a téves nézetnek köszönhető, hogy a XVIII. – XIX. században hatalmas evangélizációk, és hatalmas evangélizátorok voltak. Az volt ugyanis a törekvésük, hogy az evangéliummal az egész világot megtérésre kényszerítsék, és akkor Jézus visszajövetelének megteremtik a feltételeit. Nem Jézus jött, hanem az első és második világháború. A postmillenarista szemléletből kiábrándultak a teológusok. Sokan még a világháborúk előtt. Új nézet kibontakozása kezdődött meg.
A reformáció után újból fellángolt a chiliasmus szemléletének jelentősége. Számítgatások és évszámok jelentek meg arra nézve, hogy mikor kezdődik az ezeréves birodalom. Az angol Whiston a millennium kezdetét 1715-re, majd 1734-re tette, végül 1866-ra módosította. Bengel a pietista teológus ezt az időpontot 1836. jún. 18-ra számította ki.
Századunk teológusai sem maradtak közömbösek a könyv iránt, és a sok tévedés, amely őrületbe kergette a magyarázót, nem riasztotta vissza őket. Sokszor az óvatosság olyan méreteket öltött, hogy a teológus kezéből kikerült munka csupán vázlatnak tekinthető. Ilyen Ravasz László munkája is. Nem tér el azonban ő sem attól a négy tételtől, amely a legfontosabb ebben a könyvben. Mint már említettem ezek a sarkalatos pontjai az írásnak, tehát kardinális tételek.
1. Ezeréves uralkodás.
2. Babilon.
3. Antikrisztus és a hamis próféta személye.
4. A 666 jelentése.
Ma megtalálhatóak a Premillenizmus és az Amillenizmus nézeteinek képviselői is.

Short tribulációs elmélet
Az elmélet lényege az, hogy az Eklézsia bele kerül a nagy nyomorúságba, de csak egy rövid ideig. Jézus azt mondja a Mt. 24:22- ben, hogy: „És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”
Mivel itt Jézus a thlipsziszról (nagy nyomorúság) beszél, ezért azoknak kell megrövidülni. Nem 1290 nap lesz számukra a nagy nyomorúság ideje. Mégpedig azért, mert a nagy nyomorúság 1290 napjának az utolsó 1260 napja a „harag napja”. A harag azonban nem érinti a választottakat. Erről Pál levelében olvashatunk. „És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.” 1Thess 1:10.; valamint: „Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,” 1Thess 5:9. Ez a két kijelentés a választottakat (Eklézsia) megszabadítja a haragtól, mert nem haragra rendeltettek. Megpróbáltatásuk lesz egy rövid ideig a nagy nyomorúságban, de haragban nem részesülnek. Ezért az 1290 napból a harag 1260 napját le kell vonni. Marad a „rövid idejű”, (megrövidített) nagy nyomorúság.
Kik azok a választottak? Azok, akiknek a testük a Szent Szellem temploma. Azok, akiket Isten elpecsételt magának. „Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.” 2Kor 1:22. Ők azok, akik a keresztyén egyházakban élnek, de Istennek megszentelt edényei. Azok, akik a választott szentek közösségét alkotják. Az Eklézsia. A választottak és az Eklézsia azonos tartalommal bír az Új szövetségben. Mert az Eklézsia tagjai a választottak, akik a Szent Szellem zálogát, Istennek pecsétjét hordják a szíveikben.
Ezek a gondolatok motiváltak arra, hogy megalkossam a „short tribulációs elmélet”-et. Sem a diszpenzációs elmélet, sem a történelmi premillenizmus, sem az ammilenizmus, sem a posztmillenizmus nem alkalmasak arra, hogy meghatározzák az elragadtatás helyét. Idejét ez sem tudja, és semmi, vagy senki sem, mert azt Isten megmondta, hogy senki sem tudhatja.

Az alábbi táblázatban figyelemmel kísérhetjük a legfontosabb jellemzőit a szemléltetett nézeteknek.

Az eszkatológiai álláspontokat összegező ábra:

Teológiai Téma
álláspont Ábrahám leszármazottai Az elragadtatás A nagy nyomorúság A millenium
Diszpenzációs premillenizm (korszakos elmélet) A zsidók A nagy nyomorúság előtt Az egyház fölvétele a mennybe, mielőtt bekövetkezik Krisztus uralkodik ezer évig a jövőben
Történelmi premillenizmus Az Ószövetségben a zsidók, az Ú. sz-ben az egyház. Pogányok és zsidók. A nagy nyomorúság után Az egyház jelen lesz a földön, míg ez végbemegy. Krisztus uralkodik az egész emberiség fölött a jövőben
Amillenizmus Az Ószövetségben a zsidók, az Újszövetségben az egyház. Pogányok és zsidók. A nagy nyomorúság után Az egyház jelen lesz a földön, míg ez végbemegy, mikor Krisztus uralkodik az égben és a földön. Lesz egy meghatározatlan időszak a jelenben
Posztmillenizmus Az Ószövetségben a zsidók. Az egyház, a zsidók és a pogányok is. Posztmillenáris Az egyház jelen lesz a földön míg ez végbemegy. Jön az aranykor, amikor az evangélium uralja a földet.

Short tribulációs elmélet

(Berkes Sándor álláspontja.)

Az Ószövetségben a zsidók, az Ú. sz-ben az Eklézsia. Majd az utolsó hét év alatt ismét a zsidók. A nagy nyomorúságból. Az egyház jelen lesz a földön egy megrövidített ideig. Elragadtatik belőle, és a mennyei menyegzőn lesz. Krisztus uralkodik ezer esztendeig az apokaliszis túlélői és utódaik fölött, az Ő szentjeivel.

Elmondhatjuk ma már, hogy a világ egyetlen Bibliát olvasó népe sem maradt közömbös a téma iránt. Sőt, ma már nemcsak azt mondhatjuk, hogy minden nép nyelvén olvasható, de azt is, hogy az egyházi felekezetek a saját látásuk nyelvére transzformálják a magyarázatot. Ez még nem hiba. Az viszont igen, ha önmagasztalóak és a másik felekezetet kárhoztatóak. Ezzel tulajdonképpen megindul egy vallási tévelygés, amely a végén viharrá fokozódik. Ugyanakkor a sok jó és rossz magyarázat egy újabb vitasorozatot indít el korunk exegétái között, amely legalább olyan kardinális tételsorozat, mint a chiliasmus, Babilon stb. voltak.
Ma ezek közé tartoznak:
– a fehér lónak és lovasának azonosítása,
– az Antikrisztus elszellemiesítésének kérdése,
– a nagy nyomorúságot megélik e a szentek a földön vagy
megtörténik az elragadtatás,
– az elragadtatás elhelyezése, az egyháztörténelem idejében.
A könyv magyarázatait 4 fő csoportra osztjuk.

  1. Kortörténeti magyarázatra, amely szerint a könyv írásával egyidejű eseményeket tárgyal. (Préterista szemlélet)
  2. Egyháztörténeti magyarázatokra, amelyek szerint a könyv képei az egész egyháztörténetben elszórt különböző korokhoz tartozó eseményeknek, állapotoknak és helyzeteknek kiábrázolásai, éspedig: vagy egyes történeti események, vagy helyzetek jövendölései, vagy ismétlődő események és állapotok tipikus megjelölései. (Prezentista szemlélet)
  3. Végidős magyarázatokra, amelyek szerint az egész könyv az utolsó idők eseményeit és viszonyait jelöli. (Futurista szemlélet)
  4. Vegyes magyarázatokra, amelyek az első három magyarázási módokat keverik, illetőleg egyesítik.

Az Apokaliptika írójának célja

 Az, hogy Isten elkövetkezendő haragja (Az Úr haragjának napja.) elől megmeneküljenek azok, akik olvassák a Jelenések könyvét. Ezt párhuzamba kell állítani a Máté 24:14-15-el. Ez a két vers ugyanis tömör kijelentése annak, amit a Jelenések könyve részletesen elmond. A 24. rész azonban már bővíti a mondanivalót. A Máté 24:14-15, viszont az összefoglalása néhány sorban az egész fejezetnek. Jézus ott a királyság evangéliumáról beszélt.
66-ban körülfogták Jeruzsálemet a római seregek, 70-ben pedig lerombolták. Ekkor teljesedett be a Dániel próféciája. (Lásd! Dániel 9:24-27.) Akik ezt a Dániel könyvéből megértették, azok megmenekültek. Kifutottak, kimenekültek Jeruzsálemből, a pusztító utálatosság elől, ami a haderőt jelképezte. Abban az időben, akik hallották Isten hangját és olvasták a Dániel próféciáit, megértették, mit kellett tenniük. Ma, akik olvassuk a Bibliát, megértjük, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy megmenekülhessünk ama rettenetes nap elől. Arról van szó tehát, hogy akik olvassák a könyv próféciáinak beszédeit, azok felkészülhetnek időben a közelgő veszedelemre, ahogy ezt Noé is tette, amikor megintetett Istentől. Ugyanakkor elvégezheti azt a szolgálatot, amit Isten bíz azokra, akik megértik a könyvben és a szinoptikus evangéliumokban leírt intelmeket. A Jelenések könyve önmagában szép olvasmány, de nem magyarázható. A Biblia azonban önmagát magyarázza. A Jelenések könyvének értelmezése tehát a Bibliában van. A próféciák bekövetkezésének jelei viszont a természetben található. Kettős próféciákat fedezünk fel, és amit már beteljesedni láthatunk történelmi tényként, arról a Jelenések könyve továbbra is próféciaként beszél. Eljutottunk tehát a fraktálelmélethez, ahol a dolgok olyanok nagyban, mint kicsiben. Vagyis ami megtörtént Jeruzsálemben 70-ben, az megtörténik a pogányság idejének végén világméretekben. Elmondhatjuk, hogy Jézusnak a nagy apokaliptikus beszédei kettős próféciák. Ezt igazolja az, hogy kijelentette a vég eseményeit Jánoson keresztül is. A kettős prófécia azt jelenti, hogy két alkalommal történik meg a megprófétált esemény.

A párhuzamba állítás: Jeruzsálem és a templom lerombolása a zsidók számára a korszak végével, az Apokalipszis a mi számunkra, az Úr haragjának napjával és a pogányság idejének végével egyenlő. Amikor a tanítványok az Olajfák hegyén Jézust megkérdezték, akkor a korszak végére kérdeztek rá, az aiónosz szóval. Világ végéről nincs szó a Bibliában sehol sem. Csupán a fordító alkalmazta ezt a kifejezést. „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24:3) Szükséges tisztázni a tanítványok kérdését, hiszen ma már nem azt értjük alatta, ami az eredeti kérdés volt. A Károli fordításban a világvége szó szerepel, aminek a teljes megsemmisülés a vonzata. A világvége fogalma éppen ezért alkalmat ad tévelygésekre, és a keresztyének kritizálására. A görög szövegben a következőt olvahatjuk: „3  καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ κατ’ ἰδίαν λέγοντες· εἰπὲ ἡμῖν, πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον τῆς σῆς παρουσίας καὶ συντελείας τοῦ αἰῶνος;” „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24:3). Hangsúlyozni a συντελείας τοῦ αἰῶνος -t szeretném, amelynek jelentése inkább világkorszak befejezése, amely világkorszak után egy másik következik. A tanítványok kérdése tehát arra terjedt ki, hogy mikor lesz vége annak a korszaknak, amelyben ők éltek, és annak a végnek mik lesznek a jelei.

A téma időszerűsége
A zsidó lelkület, (mint valami mágnes) következményként vonta maga után a totális pusztulást. A Messiását megfeszíteni készülő nép számára még időben mondott el figyelmeztető beszédet Jézus Krisztus, aki látta, hogy népe vesztébe rohan, ha meg nem tér, és a próféciákat sem veszi komolyan.
A mai aktualitása pedig? Van Jézus beszédében néhány gondolat, amelynek a beteljesedéséhez napjaink technikája és technológiája nélkül nem lennének meg a feltételek. Ilyen például az, hogy: „Hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről:(24:6)Ezzel a jövőnek azt az intervallumát célozza meg Jézus, amelyben ha akarom, ha nem, hallani fogom, mert minden médiumon keresztül ezt fogják harsogni. Nem a háború a jel, hanem az, ahogyan hallani kell a híreket!
Mégsem ez a legfőbb érvem a téma mai időszerűsége mellett, hanem az, ahogyan az egyházak, vallások, szekták, művészek, írók, politikusok a világvégéről beszélnek. Ráadásul a technika segítőkezet nyújt ahhoz, hogy az emberek a nézeteikkel minél nagyobb embercsoportokat elérjenek. Ami azonban elkerüli a naiv „próféták” figyelmét, az az, hogy olyan dologról beszélnek a Bibliára hivatkozva, amiről a Biblia nem szól egy szót sem.

Hivatkozások 

* UFO: Unidentified Flying Object (Azonosítatlan Repülő Tárgy). Az Ufológia az okkult tudományok közé tartozó tan. Követői, illetve hívei démonikus élményekről számolnak be, mindannyiuk pszichésen terhelt. Legfőbb tanításuk az idegen élőlények által való elragadásról beszél. Ezzel mintegy magyarázatot akar adni az ördög a hitetlen világnak arra az időre, amikor Krisztus elragadja az Eklézsiát. Az elragadtatás után már kéznél lesz a világ számára egy magyarázat arra nézve, hogy mi lett az eltűntekkel. Még akkor is, ha az egész világ előtt egyértelmű lesz az, ami történni fog. (Jel 1:7; 6:17; Mt 24:27, 30).

Bölcskei Gusztáv és Lenkei István: Idegen eredetű Vallási Szavak és Fogalmak Szótára (Az Ethnica alapítvány kiadása Debrecen, 1991) 14. old.

Keresztyén Bibliai Lexikon I. A-j. Szerkesztette: Dr. Bartha Tibor (Kiadja a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója Budapest, 1993) 94. old.

Claus Westermann: Az Ószövetség Theológiájának Vázlata (A Budapesti Református Theológiai Akadémia Bibliai és Judaisztikai Kutatócsoportjának kiadványai Budapest, 1993) 147. old.

U.o. 147. old.

Dr. Almási Tibor: A Bibliaértelmezés Elmélete és Gyakorlata Hermeneutika (GyuRó Art Press · mécses sorozat.) 160. old.

Karner Károly: Apokalipszis (Budapest 1990.  Szépfalusi István kiadásában) 17. old.

Csia Lajos: Jelenések kézirat I. Kötet 4. old.

Alister E. McGrath: Bevezetés A Keresztyén Teológiába (Osiris Kiadó, Budapest, 1995.) 408. old.

Névtelen teológiai dolg. Idézet Matthew Henry írásából.